Miért érzem ilyen sz*rul magam?

Egyszerűen sehol se érzem jól magam. Nincs barátnőm, nincsenek igazi barátaim. Ha társaságban vagyok, szenvedek, taszít a legtöbb ember, csak azt várom, hogy végre egy kicsit egyedül lehessek. Azonban hétvégéken, vagy szünetekben meg 1-2 nap után baromira elkezdek unatkozni, nem tudom lekötni magam se hobbival se sporttal, úgy érzem csak vesztegetem az időmet, és már várom a hétköznapokat, hogy ismét ismerős arcokat lássak. Természetesen ahogy visszakerülök közéjük, ismét vágyódom el. Nem járok bulizni, utálom a diszkókat, házibuliba senki sem hív, néha megyek koncertekre egy régebbi baráti társasággal, de túl ritkán, illetve osztálytársakkal néha beülünk kocsmázni péntekenként, de az meg csak az ivászatról szól. Alapjáraton eléggé magamnak való figura vagyok, baromi szótlan, zárkózott. Ha kicsit berúgok, egy darabig jól érzem magam, érzem, hogy én is a társaság része vagyok, merek beszélgetni, nem félek, hogy kiröhögnek, vagy szarnak arra amit mondok. De ezek csak ivóbarátságok, sosem tudnám megbeszélni velük a gondjaimat. Pár óra múlva meg már ismét magába kerít ez a kib*szott üresség, keserűség. Csak napról-napra élek, teljesen feleslegesen. Nemrégiben volt egy lány, akivel azt hittem, alakul valami, egyszerűen mindig azon kaptam magam, hogyha meglátom, beszélek vele, vagy csak az üzeneteit olvasom, tele szájjal vigyorgok, mint egy idióta. Többször elhívtam randizni, de végül egy találka se jött össze, mindig lemondta. Végig csak szórakozott velem, egy mellékes időtöltésnek használt, egónövelőnek, mikor szüksége volt rá. Azóta már nem is beszélünk.

Mit csináljak, mit tegyek, hogy egy kicsit jobban érezzem magam a bőrömben?