Milyen az, mikor valaki "meghal egy kicsit"?

hát ezt nehéz megfogalmazni, de nálam olyasmi, hogy onnnantól kezdve más lesz az életem... mármint a személyiségemből,belőlem (képletesen) eltűnik egy darab, tehát nem lehet ugyanolyan minden, de egy darabig szeretném a régit és ezért elég sokáig nagyon rossz

áh nem tudom, elég érthetetlen ez így

Igen elég nehéz megfogalmazni...kb olyasmi mint amikor nagyot csalódsz valamiben/valakiben,csak éppen ez a csalódás hatással lesz az életedre.Pl.:életedben először bízol meg valakiben,mégis hátba döf,attól kezdve elveszíted a reményt hogy vannak jó emberek...

Egy tett is "megölhet egy kicsit" Pl.: nem tudnak elkapni egy közveszélyes sorozatgyilkost,maga a tudat,hogy a sors és a szerencse neki kegyelmez nagy csalódást okozhat...

én az olyan pillanatokat tartom annak amikor a lényem egy része eltűnik belőlem, mintha azt a részt kitörölnék...

pl. ahogy eltűnt belőlem a gyermeki ártatlanság, a mindig jótakaró, jószándékú ember... mintha a "meghalt volna belőlem egy rész"

és minden egyes csalódás alkalmával, erősebb és keményebb leszek, és minden ilyen alkalommal egyre halottabb is...

Amikor lebontottak a hazunkat, ahol a gyerekkoromat toltottem, akkor ugy ereztem, valamit elvettek tolem. Valami nem lesz tobbe. Valami potolhatatlannak volt vege.

Vegtelen uresseg volt bennem - kicsit meghaltam.

Én minden egyes alkalommal meghalok, amikor egy nagyon jó zenét hallgatok például.

http://www.youtube.com/watch?v=FXtNYT7Sca0