Nem tudok társaságban hozzászolni szinte semmihez és csak saját magam stresszelem be ezalatt, mit tegyek?

Sziasztok 22/f vagyok ,már lassan egy éve nem dolgozok meg nemcsinálok szinte semmit csak itthon vagyok nincsenek barátaim se, gondolom mert ilyen visszahuzodó lettem,vagyok.Az bosszant az egészben hogy régebben én pont mindig a társaság középpontja voltam [mások szerint is],de mára már szinte a szüleimmel is parásan beszélek mintha tök idegenek lennének,a barátnömmel is akivel 5 éve eggyüt vagyok azt érzem hogy nincs semmi közös témánk meg nemtudunk miről beszélni pedig szertjük egymást.Minap átjött az egyetlen talán jövöbeli Barátom akivel eggyütt nőttem fel, és vele is úgy beszelek önkéntelenül mintha egy tök idegen ember lenne, hozzáteszem azt hogy 15 éves korom óta szinte semmit nem beszéltünk pedig a legjobb barátok voltunk szerinte is, ja és ő 20 éves énpedig 22 vagyok és tökre érettebnek tünik mint én, akarkivel probálok beszélgetni akár fiatalabb akár idősebb nálam, rámtor egy ilyen kissebségi komplexus, hogy mittudomén hogy,kinéznek engem azért ,mert 22 éves létemre ugy nézek ki mint egy 18 éves vagy nemtudom.A barátomtól mikor megkérdeztem hogy miért keresi a társaságom mikor látja hogy ilyen szerencsétlen vagyok nemtudok kapcsolatot teremteni senkivel azt válaszoltá rá ," hogy megsajnáltalak more hogy tudom hogy régen milyen jo arc voltál és szeretném azt ha megint a régi lenne egy társaságba tartoznánk" ami jo is lenne csak tudom magamrol ,hogy ha elmegyek egy társaságba rámjön a para gáz velem mutatkozni stb ilyeneket képzelek ,erre ő aztmondta hogy ez tök forditva van hogy én nemazafajta ember vagyok akit kinézne a társaság valamilyér!Nagyon elvagyok már keseredve ,semmihez nincs kedvem az ég világon hogy ekkora szerencsétlenség lettem. Röviden igy a véleményetekre vagyok kiváncsi hogy szerintetek mit tegyek!