18-19 évesek! Ti nem érzitek úgy, hogy ahogy egyre jobban nőttök fel, egyre kevesebbet nevettek, úgy szívből, gondtalanul? Csak nekem hiányzik, és fáj ennyire ez? 18/L

Nem. Legrosszabb dolog volt az életemben gyereknek lenni, nem azért mert rossz gyerekkorom lett volna, csak annyira korlátolt állapot gyereknek lenni. Nem csak mert nem engednek bizonyos dolgokat csinálni, de tudatilag is, az agyad sokkal primitívebb mint egy felnőtté. Örülök, hogy végre felnőtt vagyok. Az ilyesmit meg, hogy jövő, nem problémának fogom fel egyáltalán, inkább kihívásnak, soha nem szoktam ilyesmin stresszelni. Az élet egy játszótér, azt csinálok amit akarok, min kellene aggódnom? 20N

ezzel egyetértek, minél idősebb az ember, annál több gondja van, ma már 14-18 évesek közt is vannak lelki betegek. az emberek túl sokat aggódnak, és részben jogos is, mert olyan világban élünk, ahol nehéz megélni. azokban az országokba, ahol jobb az életszínvonal, ez másképp van. vagy ahol más a kultúra.

17 vagyok de ugyanígy érzem. bár én már sajnos korábban is, 15 éves korom óta. sajnos felnőni a legnagyobb szívás. és most nem arról beszélek hogy lelkileg ki mennyire gyerek, ezt rohadtul nem fogják megkérdezni amikor munkát kell keresned, és magadat kell eltartanod, és már nem csinálhatod többnyire azt amit akarsz (jó, ott az iskola akkor is, de hát általánosban ki a fene tanult még?).. én se tudom hogy fogadom el, én egyszerűen nem akarok felnőni, mert gyerekként semmi gondom nem volt, nem törődtem az alakommal, nem voltam egyedül, egyáltalában nem gondolkoztam. olyan mintha minden egyszerre szakadt volna a nyakamba, és ez túl sok.. áh, a fene akar így élni :(

ÉN sokat nevetek!:D rengeteget, :D gyakorlati helyemen a munkatársaim 24-27 évesek, még is jókat hülyülnek egész nap xD 20/F az öröm, jókedv a korral nem változik, csak ha te magad változol meg érzelmileg. Ezen én is átestem, hogy jaaj felnövök... ez természetes, nem tudsz ellene mit tenni.Hamarosan kikerülsz az életbe, önmagadról kell gondoskodnod, élni a saját életed... de attól még miértne lehetnél boldog? Butaság ezen agyalnod:)

Én 12 éves korom óta így érzem. most,13 évesen még rosszabb lett.nem tudok nevetni önfeledten.most egyik ismerősünk halála is rátett egy lapáttal.az az érzésem,hogy a szüleim régen jobban szerettek,most folyton veszekszünk.sajnos a helyzetemet egyre reménytelenebbnek látom,az pedig még siralmasabb,hogy legutóljára 5.-es koromban nevettem utóljára önfeledten.....

Kb. 13 éves koromban nevettem utoljára őszintén. Most 16 vagyok. Igazából nem csinálok nagy problémát ebből, sokkal jobban érdekel, hogy a jövőben mit csinálhatok majd annál, hogy most épp mit veszítek el. Azt már úgy sem tudom visszahozni.