Szerintetek mitől lehet az, hogy teljesen máshogy gondolkodom mint a legtöbb ember, van ennek neve vagy csak egész egyszerűen másmilyen a személyiségem, vagy rosszul látom a dolgokat és nem is különbözünk annyira?
Viszont ha csak másmilyen lenne a személyiségem, attól még ilyen alapvető dolgokban nem különböznék, nem? Arra gondolok, hogy nem igazán érzem hogy lennének érzelmeim, természetesen vannak persze, de csak ilyenek, hogy a lassú felfogású és buta emberek fel tudnak idegesíteni, kíváncsi vagyok dolgokra, szoktam lelkesedni dolgokért, várni dolgokra, bár ez utóbbi kettőt sem olyan mértékben ahogy egyeseknél látom, és például ha valami beteljesül amit vártam, akkor sem élek át semmilyen extázist, csak örülök és kész de ez sem sokkal másabb mint amikor pl. csak simán jól érzem magam a mindennapokban. Rajzoltam egy képet, hogy illusztráljam is a dolgot: [link] A fenti az én mindennapjaimat mutatja, az alsó pedig másokét (szerintem). Az alapállapot nálam a "jól vagyok". Vagy csak nekem tűnik úgy, mintha másoknak ennyire változatos lenne az érzelmi világuk? Nem tudok mások fejével gondolkodni, fogalmam sincs ki mit érez bizonyos szituációkban, csak azt látom amit csinálnak / mondanak. Nagyjából én is ugyanúgy viselkedek mint ahogy ők, ugyanazokat mondom, ha valaki elmesél valamit aminek örül, "együtt örülök", ha valami szomorút próbálok együttérző képet vágni, holott se az öröme sem a bánata nem érint meg egy másodpercig sem. Más, nekem abszolút nincsenek romantikus érzéseim senki irányába, soha nem is voltak, nem is értem ezt az egész szerelem-témát. Van olyan, hogy kedvelek embereket mert van pár jó tulajdonságuk, de nem ez a jellemző, mivel valamilyen szinten mindenki akadályoz valamiben (lényegtelen milyen apróságról van szó), ezért inkább úgy mondanám, elviselem őket, ha nagyon muszáj = ha hasznukat látom. De az ilyesmit nem értem, hogy valaki nem tud valaki nélkül élni, vagy hiányzik neki, jól érzi magát vele, stb., még a szüleimet sem szeretem pedig azon kívül hogy gyerekkoromban korlátoztak (ésszerű módon, tehát nem ilyenekre gondolok hogy a nap minden percében azt kellett csinálnom amit mondanak) nem ártottak semmit. Visszatérve az érzelmekre, érzelmi reakciókra, nekem az is furcsa amikor valaki meglát, vagy olvas valamit, valami olyat ami az ő életére semmilyen befolyással nincs, akkor az is kivált valamilyen reakciót belőle. Nekem megcsonkított kisbabáktól kezdve a megható történetekig bármit mutathat az ember, kb. ugyanannyira "hat meg" mintha nemtudom, egy darab mezőn heverő golflabdát láttam volna. Ez miért van, hogy mások ilyen érzékenyen reagálnak bizonyos dolgokra? Például gondoljunk az állatkínzásra. Hihetetlen milyen agresszívan szoktak megnyilvánulni az emberek egy állatkínzóval szemben, vagy ha csak ilyesmiről olvasnak... Nem azt mondom, hogy jó dolog az ilyesmi, mielőtt félreértenétek, csak azt, hogy én ha ilyet látok, vagy ha csak az utcán sétálnék és meglátnék valakit amint épp egy állatot bántalmaz, sétálnék tovább mintha mi sem történt volna, "ő dolga" alapon, tehát amíg mondjuk nem az én háziállatomat lopná el addig felőlem azt csinál amit akar.
Tudnék még mit írni de ez az ami a leginkább szembetűnő különbség köztem és a többiek között, azt hiszem. Világosítsatok fel, tényleg ennyire az érzelmek vezérlik a legtöbb embert, és létezik-e egyáltalán olyasmi, hogy érzelem, vagy ez csak valami felvett/tanult viselkedés és mindenki ezt a képet próbálja magáról mutatni?
válasza: válasza:22:12
Mi az hogy rosszabb lesz? Nem rosszul érzem magam, ezt egy szóval sem mondtam, hanem hogy többnyire ugyanúgy, azaz többnyire jól. Nem vagyok ugyan "eufórikusan boldog", de jól érzem magam. A megoldás pedig (mire? mert nem áll fent probléma) nem hinném hogy az lenne, hogy ugyanolyanná kezeltetném magam (márha ez egyáltalán lehetségs, ugyanis vannak ennél összetettebb dolgok a világon, amiket nem lehet csak úgy beszélgetéssel elintézni), mint az emberek akiket lenézek, kevesebbnek tartok. Mondhatod, hogy ez gáz, vagy bármi, de engem ilyesmikkel nem lehet meghatni, egyszerűen ha tudom hogy jobb vagyok, akkor nem fog a "tefajtád" ennek az ellenkezőjéről meggyőzni. (Bár általában nyitottnak tartom magam mindenféle gondolatra, de vannak amikkel kapcsolatban nem lehet a véleményemet megváltoztatni - pl. magammal kapcsolatban.)
Utolsó válaszoló: Az emberek a fán még nem emberek voltak. Bennük természetes, hogy működött mindenféle ösztön, mivel állatként funkcionáltak, az állatok meg egyedül az ösztöneik szerint cselekednek. Ma már nem hiszem, hogy a túléléshez kellene bármi ilyesmi, hogy egymással törődés, ugyanis feltalálták a pénzt, ergó ha azt akarom hogy valaki "törődjön velem" (vagyis ezalatt értem azt, ha lakást akarok, enni akarok, beteg vagyok, szórakozni akarok, stb.), csak fizetnem kell. Az egyén túléléséhez meg más nem nagyon kell. Az emberiségéhez, ahhoz talán igen, de attól még hogy van néhány ember aki nem úgy gondolkodik, mint te, nem fogunk kihalni. (Bár az emberiség jövője a legkevésbé sem érdekel, van még hátra maximum 50-60 évem, hogy utána mi lesz, nem az én dolgom.)
válasza:22.12-es vagyok ismét. Köszönöm, hogy azt írtad, hogy az Énfajtám, ahogy ide vetetted, akár sértő is lehetne, de ebben az esetben örülök, mert más vagyok, mint Te. Én segíteni akartam, bár, tudom, hogy nem probléma miatt írtál, de én akkoris úgy látom, hogy ez a közönyösség már igenis abnormális. Az pedig, hogy gyerekekkel foglalkozol, és nem azért mert szereted őket, hanem a fizetésért, szerintem gusztustalan. És szép, hogy beismered, de hogy büszke is vagy rá, na, az a gáz. Egyik gyerek sem érdemel ilyen közönyt, képzelem, hogy milyen kelletlen lehet a viselkedésed velük szemben, ha nem hivatás, pusztán pénzkereseti forrás Velük lenned. Inkább válassz csavargyárat, és a jövő generációját hagyd másra, olyanokra akik Nem pusztán pénzkeresetből vannak velük, hanem azért, hogy a nehézségek ellenére megtanítsák Őket minden szépre és jóra, akik alkalmasak megmutatni Nekik az élet szépségeit, egy rügyező fát, egy fűben motoszkáló hangyabolyt, egy önzetlen mosolyt.
Szerinted nem probléma, hogy ilyen vagy, de ha már feltetted a kérdést, motoszkálhat a fejedben, hogy mégsem így. És tényleg nem jó. Adj esélyt, hogy tényleg éj és érezz, és a gyerekek főleg megérdemlik, hogy erre tanítsák Őket! "Az élet szép, Tenéked magyarázzam?"
Nem bántani akarlak, hanem drukkolok, hogy igazán jól érezd magad, és akarj érzelmekkel, szenvedéllyel, igazán élni.
Hajrá, és kérj segítséget, hogy meglásd, máshogy is lehet, és az a jobb!
Akkor mindketten örülünk. Egyébként hol írtam, hogy büszke vagyok rá? Érdekes jelenség, hogy az emberek rengetegszer képesek úgy venni egy egyszerű kijelentést, mintha büszke lenne rá az illető, aki mondta. Mintha a tény, hogy nem titkolom, már azt jelentené, hogy büszke vagyok rá. Mindegy is.. ha ez megnyugtat, nem ez életem hivatása, még 1-2 hónap és másik munkát keresek, és lesz más aki foglalkozzon velük. Ez csak amolyan "diákmunka" volt. Egyébként ne hidd azt, hogy ebből a néhány hozzászólásból tudod hogyan viselkedem az életben, a gyerekekkel, meg úgy általában az emberekkel. Rendes embernek tart mindenki, ez a közöny nem nagyon mutatkozik meg a viselkedésemben. Emberek között szocializálódtam én is, tudom hogyan kell viselkedni, beszélni. Máskülönben eleve nem alkalmaztak volna, nem CV, hanem beszélgetés alapján vettek fel.
"Szerinted nem probléma, hogy ilyen vagy, de ha már feltetted a kérdést, motoszkálhat a fejedben, hogy mégsem így."
Itt szerintem lehagytál a végéről valamit, de a lényeget értem. Azért tettem fel a kérdést, ha eddig nem írtam volna le, mert kíváncsi voltam. Véleményekre, okokra, stb. Nem fogom ismételgetni, hogy nem, nem gondolom úgy hogynekem rossz lenne, vagy hogy van ennél jobb. Az én szememben a "tefajtád" (és nem, nem sértő szándékból használom ezt a kifejezést, csupán különbséget akarok valahogy tenni) nevetségesen viselkedik és gondolkodik. Ezek a folyamatos érzelem-megnyilvánulások és változások, hogy egyik percben ilyen kedvetek van, mert mondjuk épp ragyogóan süt a nap, a másikban meg teljes letargiába estek mert felhív valaki egy rossz hírrel, vagy a kedvencem, mikor azt hallom valakitől hogy x esemény teljesen elrontotta az egész (!) napját.. Ez olyan mikor azt mondod valakinek, hogy túlreagál valami apróságot. Na nekem minden ilyen túlreagálásnak tűnik. És bocsáss meg nekem, de a világért sem akarok olyan lenni, mint te. Te úgy gondolod, az ilyen gyerekes dolgok miatt érdemes élni (megjegyzem, az egész érzelemvilágod csak kémia), rendben, te dolgod. Én maradnék inkább ilyen amilyen vagyok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!