Csak nekem van ilyen érzésem?

Mostanában mindig azon agyalok, hogy már 16 éves vagyok, hamarosan kijárom a sulit, dolgozni fogok, és még ki sem használtam a fiatalságomat, és annyira elmennék bulizni is, mert valamiért érzem hogy később nagyon meg fogom bánni, és úgy fogok visszaemlékezni a tini éveimre, hogy nem csináltam semmit. Csak az a baj hogy nincsenek barátaim :S szám szerint kettő van, az egyikkel most épp nem vagyok valami jóban, a második pedig.. hát inkább csak haver. És mindig olyan idézetekkel találom szemben magam hogy "Örökké fiatalok vagyunk, élvezd az életet, mert majd akkor alszunk amikor meghalunk", és olyan mintha egy jel lenne. De viszont napról napra csak bent vagyok a szobámban, csak akkor mozdulok ki mikor iskolába megyek, és félek hogy ez így nem egészséges.

A családommal is folyton veszekedek, hogy miért nincsenek barátaim, és egyfolytában azon görcsölök, szinte számolom a hónapokat hogy "meddig vagyok fiatal", és még mindig nem használtam ki. Tudom kicsit furcsán hangzik de kicsit már elegem van belőle mert mostmár egész nap ezen gondolkozok.

Nincs valaki akinek hasonló érzései vannak?