Hogyan tudnám kivezetni magam ebből a "válságból"?

21 éves fiú vagyok, akit első próbálkozásra nem vettek fel egyetemre. EZ 2 éve volt akkor nagyon elkeserített, dacból pedig beletörődtem, és vendéglátást tanultam 1 évig, amit hamar ott hagytam, egyszerűen nem az én világom a tányérhordás. Többet szeretnék. Értékesebbet.

Abba is hagytam ( egyébként 3 éves suli, költségtérítéses) , mondván akkor "halasztok" amit már szüleim is tanácsoltak a vendéglátós suli előtt, de dacból nem. Szóval most vagyok a halasztó évben, javító érettségiket fogok tenni májusban, és a napokban derül kia nyelvvizsgám eredménye. Jó esélyekkel vágok neki, hisz az angolt és törit is szeretem. Szeretnék egyetemre menni, de magasak a pontszámok. És ettől félek h ismét nem lesz meg. Amúgy dolgozok, mindent magamnak termelek ki. Maga a munkám elég ramaty, de jól fizetnek mert magánszektornál vagyok, de egyszerűen mennék tovább, feljebb. zabad is vagyok, hisz egyedül dolgozom, és 1-2 fele otthon vagyok.

Viszont súlyos, egyre súlyosabb problémáim vannak. Nincs semmi önérzetem, pont azért mert nem tartom sokra ezt a munkát, és félek a jövőtől. nem rég lettem 21, és egyáltalán nem vártam. talán a legboldogtalanabb szülinap. nem tartozok sehova, kezdek kiszorulni a "normális" fiatal életből. magányos vagyok a barátnőm egyáltalán nem ért meg, inkább ő is csak tovább generálja a rossz kedvem. Világvége hangulatom van, nincs jövőképem, és a jelennel sem vagyok kibékülve. félek az újabb kudarctól, ami egyébként teljesen reális, hisz 400 pontot kellene összegyűjtenem, ami nem lenne elérhetetlen, csak melóval meg tök egyedül felkészülni...hát nemtudom...

Biztos más is halasztott, ők h élték át ezt? vagy egyáltalán mi a teendő ha ismét nem vesznek fel? megint vágjak egy híg OKJ képzésbe? valahogy engem egyik sem érdekel. oda szeretnék menni ahová jelentkeztem egyetemen.

Itt a tavasz, boldognak kéne lennem, de 21 évesen hónapok óta világvége hangulatom van. Teljesen elveszettnek érzem magam és magamban keresem a hibákat h biztos mert buta meg suta vagyok és ezért van így. Nehéz agy élni, bár tudom h van még ennél is lejjebb és ennek örülni kéne. Csak h illusztráljam mennyire zavar az egész ügy, legutóbb olyat álmodtam, h pár régi osztálytárs akikkel mentünk bulizni, mind fősulin/egyetemen van csak én nem. ez egyébként a valóságban hamis, a 30 főből jó ha 3-an vannak egyetemen.

Szal 21 évesen összeomlott előttem a világ, és magamat se tudom elhelyezni sehova.