Hogyan tudnék így élni?
az az igazság, hogy szerintem már gyermekkoromban észrevehető volt, hogy az egész életem egy semmi lesz. Még óvodás voltam, de már akkor is nagyon visszahúzódó voltam. Volt egy barátnőm, mindig azt játszottuk, amit ő akart. Az óvónénikhez nem mertem szólni, sőt senkihez nem mertem szólni. ha a barátnőm nem volt oviban, akkor egész nap egy helyben álltam. Emlékszem, hogy volt olyan, hogy nem mertem rálépni a fűre, mert akkor észrevették volna, hogy ott vagyok. Nem tudtak általában a felnőttek sem mit kezdeni velem, mert féltem gyerek lenni. Amikor valaki megszólított, és mondta, hogy én is kérdezzek tőle valamit, akkor csak oylat tudtam, hogy mit tanul/mit dolgozik, mert tudtam, hogy a felnőttek ilyenekről beszélnek. ilyen voltam. Már 5-6 évesen is!
aztán jöttek az iskolaévek, nagyon sokat bántottak, hogy csúnya vagyok, szótlan vagyok. gimiben sikerült egy kicsit összerázódnom, amikor lett egy barátom, és ott lett 2 barátnőm is. a barátommal majdnem 2 és fél évig voltam együtt, majd fél év elteltével még fél évet. a kapcsolatunk jó volt, de mellette sem tudtam önmagam lenni. ha megpróbáltam, akkor úgy éreztem, hogy kinevet, megmosolyog. ezt visszagondolva sem tartom butaságnak. mindig a kedvében jártam, úgy öltöztem, ahogy elvárta (nyáron se mutogassam magam, rövidnadrágot, szoknyát, dekoltázsos pólót nem hordtam)És ezeket ő el is várta, ha önmagam lettem volna, nem szeretett volna úgy, de így sem, mert egyik szakítás sem rázta meg. Akkor még valamennyire tudtam, hogy milyen önmagamnak lenni.
Aztán szakítottam vele egy másik fiú miatt, akivel utána nem jöttem össze, mnert lerázott. nem sokkal később rájöttem, hogy nekem ő az igazi, és 2 hónap könyörgés után megint összejöttünk. de semmi nem változott. megint szakítottam fél év után egy másik fiú miatt, de vele sem jöttem össze. most 8 hónap után fél éve van barátom. nagyon jól elvagyunk, de vele sem tudok önamagam lenni. és az a gond, hogy tudom, hogy senki mellett nem tudok, mert nem tudom már, hogy ki vagyok. nagyon sok erőt ad, hogy ő mellettem van, de nem bezsélek neki sem erről. senkinek. vannak lányok, fiúk, akikkel jóban vagyok, de azt veszem észre, hogy mindig felveszem a másiknak a stílusát, és megpróbálok olyan lenni, mint az, akivel beszélek. teljesen akaratlanul. és egyáltalán nem tudom, hogy ki vagyok, hogy mire vágyom, egyszerűen nem szeretek már élni. teljesen döntésképtelen vagyok az élet minden területén. most is az a dilemmám, hogy vajon szerelmes vagyok-e a mostani barátomba, vagy szeretem a régit, kivel lenne jó. de nem bírnám ki, ha egyedül maradnék, semmi lelki erőm nincs. szeretem a mostani barátomat, de a múltba is visszavágyódom. nézek sok kurzust csernustól, müller pétertől, könyveket olvasok, de úgy érzem, hoyg rajtam már semmi nem segít.
Először is. Ne légy más játékszere. az élet nem erről szól. Légy önmagad csináld ami jól esik. szeresd az életet hisz csak egyszer vagy a világon amit fel is fogsz. Óvoda..... mindenkinek voltak lüke szokásai. Nekem is volt hasonló mint neked! Pl ha egyedül voltam mindig azthittem, hogy akin óra van lát engem benne, hogy éppen mit csinálok, mit teszek, hova megyek :D ez ilyen gyermekkori üldözési mánia volt vagy mi a fene :D na jó ebből már kinőttem.... Visszahúzódó vagy ebben semmi rossz nincsen, de te már kezded a depresszió határát súrolni. Élni sincs kedved kijelentéssel. Hidd el más ember 1000x több gondja van. Van aki alkoholista, játékgép függő vagy terror van a családjában. Mindenre van megoldás. Ne légy más, miért akarnál másra hasonlítani felvenni más stílusát?!
Szeresd önmagad, légy pozitív és majd ugyanúgy vonzod magadhoz a jót. Nem kell erőltetni miért akarsz másnak látszani mint aki vagy. az meg a te hibád, hogy a barátod irányított. ÁÁLLLLJJJ A SARKADRA! Akkor lesz belőled valaki ha kiállsz magadért. Szeresd az életet, élvezd és éldd is azt! Ne ezen rágódj mi volt ez csak megrontja a jelent és a jövőt hisz kihat mindenre. Ne azt nézd mid lehetne, koncentrálj arr amid van. ez a fontos.
Szeress másokat, csodálj dolgokat. LÁSS NE CSAK NÉZZ!!!
Annyi öröm van az életedbe és hidd el te irányítasz, hisz te engedtél a fiudnak. Állj ki magadért másokért a szeretetért. Ne fuss ne menekülj az élet elől, hisz amíg itt vagy megtalál.
Legyen célod, legyen empátiád, legyen boldogságod. egy okos ember mondta ezt:
"Olykor a célt nem azért tűzzük ki magunk elé, hogy elérjük azt, hanem azért, hogy irányt mutasson!"
De csak előrre nézz, hisz ha a múlton rágódsz megrontja a jelent. Hisz az adott boldogságodat is elronthatja egy múltbéli gondolat. Ne hagyd. Légy vidám, mostmár élj egy kicsit. Képzelj el egy szebb világot magadnak és abba láss bele. Fel a fejjel. Csak előre ;)
szia! képzeld nem vagy egyedül!az én történetem szinte olyan mind a tiéd! tudom ez nem nyugtat meg de nekem ugy érzem sikerült kialakítani a saját magam:)
azt éreztem hogy tényleg változnom kell kidobtam mindent a szobámból ami valakire emlékeztetett a múltból meg ami nem én voltam hamis volt számomra...
én központúvá tettem az életem. ez valamennyire segített és nem a külsőmmel törődök belefeledkezek abba hogy élvezzem az életem és így önmagam tudok lenni!
az én életem sem szép nincs sok barátom , nem volt sok kapcsolatom amikor volt akkor soha nem éreztem azt hogy magamért szeret valaki ezért nem is próbáltam arra figyelni hogy önmagamért szeressenek utólag tudom hogy rosszul tettem ekkor de nembaj:)
az életben annyi lehetőség van még:)
és ami biztosan segít az a pozitív hozzáállás a dolgokhoz ne mond soha azt hogy valami nem sikerülhet, te élsz és azért hogy élvezd az életed próbáld meg elengedni magad és légy önmaga aki így szeret az elfogad úgyis aki meg nem az meg nem is fontos számodra !
remélem tudtam segíteni
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!