Mit csináljak hogy visszanyerjem az életenergiámat?

Lehet, hogy hosszú lesz, de szeretem kiírni magamból a dolgokat és akkor már ide írom, hogy véleményt is kaphassak.

Mint minden kamasznak, nekem is voltak hangulatingadozásaim, de összességében szerintem is és a környezetem szerint is az állandó jellmezők rám a vidám, energikus, kreatív, ötletes, "művészies egy kicsit", étfeklődő, barátságos, beszédes, ezeknek rossz végletei az hogy mondjuk idegesítő vagyok mert sokat beszélek, vagy értelmetlen dolgokról beszélek, vagy olykor öntelt megjegyzéseket teszek (de én ezt anno egészséges önbizalomnak hívtam, csak ugyebár kívülről minden más)

Kb. néhány hónapja kezdődött az hogy hetente más érdekelt, de szó szerint, éneklés, festés, grafika, fotóás, modellkedés, sport, tánc, egy hétig, akkor 0-24 csak az adott tevékenységet csináltam majd meguntam és átváltottam másra.

Ezzel párhuzamosan számos könyvet elolvastam önismeret, pszichológia témában, elég komolyan foglalkoztam vele, de ebbe is kicsit kezdtem beleőrülni, nem hagytam az infúkat leülepedni ezért most szüneteltetem kb 1-2 hónapig hogy végre "hasznosítsam" amit tanultam és megfigyeljem a dolgokat már "élesben", ne csak könyvekből, ez teljesen oké is.

Ám az érdeklődés teljesen elveszett akármi felé is. Elég depis és begubózódott lettem. Az iskolám iránt óriási ellenszenvet és szeretetet is érzek egyszerre, mondjuk a gyűlölet kezdi kitenni a nagyobb százalékot. Ezt részletesen kifejtem itt:

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__kamasz..

A fenti kérdésben az osztálytársaimról is van, szó ehhez még hozzáfűzném azt, hogy az osztálytársaim reakcióiból azt vonom le teljesen reálisan nézve hogy nagyon unnak engem, unják azt amit mondok. Nem tudnak rendesen hazudni vagy megjátszani magukat ezért kiolvasom belőlük. Amiket reagálnak a mondanivalómra az ilyen bólogatás mosollyal de amint máshová nézek máris faarcuk lesz, szóval teljesen ál-mosoly, nem fűznek hozzá semmit, de nem is akarnak. Meg hát én is tudom milyen érzés nekik... Van egy lány aki mostanában nagyon idegesít engem ú a barátnőm csak magáról beszél meg olyan folgokról ami engem egyáltlaán nem érdekel, az oszt- társaim is ezt érezhetik..

A fiúkkal régen tök jóban voltam, haverok voltunk, viccelődtünk most pedig egy csomószor beszólogatnak meg szivatnak aminek a mondanivalója tulajdonképpen az hogy gáz vagyok és idegesítő. Mondjuk nálunk a fiúk szintje annyira szánalmas, tényleg, előítéletesek, gorombák, pofátlanok, bunkók, és nagyon nagyon nagyon gyerekesek... Pl ha azt mondom nekik hogy Petőfi rádiót hallgatok akkkor ebből azt vonják le hogy stréber vagyok mert ugye a Petőfi rádió ugyanúgy agyar rádió mint a Kossuth vagy Bartók és ugye ott "gáz" dolgok mennek (komolyzene, irodalom stb) és teljesen előítéletesek azt se tudják mi megy a Petőfin szóval mondom ilyen szintű beszólásaik vannak, de attól még idegesít hogy nem egy barátságos vidám légkörben vagyok hanem ott ahol mindenki a háta közeépre kívánna...

Azzal nyugtatgattam magam hogy jó valahogy kibírom ezt a néhány hónapot és nyárra beszervezek rengeteg tanfolyamot, tábort ahol új emberekkelismeredhetek meg, szépségnapokat tartok (fodrász kozmetikus stb) és összeszedem a gondolataimat újult erővel vágok neki a középiskolának, amitől ilyen reményeket várok:

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__kamasz.. (kommentben)

Csak azon gondolkoztam hogy ha már most ennyire le vagyok süllyedve akkor majd nyáron hogy lesz erőm feltápászkodni ebből a lelki nyomorból? Régen imádtam az osztályomat most meg ingerlékeny vagyok, mindig csak azt várom hogy hazamehessek.. Jó, van 1-2 ember akivel szívesen vagyok de nem annyira hogy megváltoztassák a kedvemet, max ideig-óráig feldobnak. Meg amúgy rájötttem h ugyanazokat a beszólogatásokat kapom vissza amit én egykor mondtam másoknak..és tudom hogy ez miért van, ismerem az agykontrollt, és hát igen, most csak várom hogy vége legyen ennek a beszólogatás-áradatnak..

És én szeretnék változni, szeretnék olyan derűs és pozitív lenni mint régen, olyan vidám mint régen, olyan színes és érdekes mint régen, szeretnék festeni, rajzolni, írni, mint régen de nincs kedvem semmihez, hazajövök és egész estig ülök a gép előtt és eszek... Pedig jelentkeznék egy csomó rajz meg írópályázatra de nincs kedvem egyszerűen.. Meg régen a tánc volt az életem most pedig nem szeretem csinálni... már a zenét is kikapcsolom, mindent unok, rossz érzés fog el ha zenét hallok mert akkor olyan érzés fog el hogy "most valamit csinálnod kellene!"

Meg én szeretném folytatni a meditálást, a lélekbúvárkodást, de olyan rosszul érzem magam hogy kinyitni a könyveket nincs erőm... Olyan vagyok mint egy hulla, komolyan...

14L

Köszi annak aki végigolvasta és válaszol rá..