Ehhez mi a hozzáfűznivalód? Nagyon szomorú vagyok emiatt.

Elég hosszú lesz, de aki elolvassa annak köszönöm.

Először is kezdjük ott, hogy mikor én még sohol sem voltam az apukám szülei egyáltalán nem akarták, hogy anyuék összeházasodjanak, de még is így lett. Aztán megszülettem én. Elég 1 problémás gyerek voltam/vagyok már oviban nem voltak barátaim azaz volt 1 lány, de ő is csak úgy, mert ha volt vmi bajom mindig cserbenhagyott sokszor sírtam az oviban, főleg lennt az udvaron, és közben nagyon ideges is voltam, ezért tépkedtem a füvet, amiért minden gyerek kinevetett; és dührohamaim voltak, vagy hogy hívják. Gondolom -így utólag, hogy az ovónőknek feltünt ez és szóltak anyuéknak, hogy vigyenek el a phihológushoz el is vittek, erre mai napig emlékszem, ott az orvosnál arról kellett beszélnem, hogy kik bántanak és mivel az oviban, mert hát volt 2 lány még a nevüket is tudom (nem írom le, nem akarok lebukni)sokszor lökdösött és olyanokat mondtak, hogy én loptam pedig nem, ezen is jó ideges lettem, és otthon sem mondtam ezt el eddig. Anyukám volt párszor a diliházban, mint gondozott, vagy hogy is mondjam, addig nagyiéknál laktam. Mikor elkezdődött a suli, a tanárnők megállapították rólam, hogy nem vagyok iskolaérett, és hogy ismételjem meg az 1. osztályt, anyukám benne volt de apa nem akarta, úgyhogy nem lett semmi. Egész jól tanultam, csak a matek volt/most is az a gyenge pontom. Harmadikban gerincproblémáim adódtak, úgyhogy 2 évig felmentett voltam, ezért nagyon szomorú voltam. Ez még semmi 1. óta rágom a körmöm és egyszerűen bármit teszek nem marad abba, ha anyának szólok, hogy kellene ellene tenni vmi akkor azt mondja, hogy jó majd, ha meg apához fordulok ezzel akkor ő meg jójó (a már-már szinte beprogramozott szöveg, mint a gép úgy nyomja), de azért sokszor mondják hogy ne rágjam, de én akkor is. Ma már szinte alig vannak barátaim, mindenki kihasznált, de azért van 1 lány, de neki nem merek beszélni ilyenekről. A szüleim 1 éve elváltak de még nem sikerült a lakást eladni, úgyhogy minden nap veszekednek és verekednek is hozzá, és nagyom csúnyákat is mondanak egymásra. De nem veszik észre ezzel csak engem rontanak el...Rokonhoz nem tudunk menni, vagy csak ha túllépjük az országhatárt mert csak ott élnek szinte, a legközelebbi rokonokkal nem vagyunk jóban vagy is a szülők nem, de én az ucsiaimmal nagyon is, komolyan az egész család példát vehetne már, mi legalább szeretjük egymást. Mert nállunk testvér testvért utál. Ez az egész nekem fáj, nagyon is fáj. Lehet így elmondás alapján hülyének fogtok nézni, de remélem nem. Mindig olyan érzésem van, ha a szüleim veszekednek, hogy mindent miattam tesznek és nekem van ettől folyamatos bűntudatom, és egyre jobban érzem azt nekem semmi kersenivalóm a világon.

Az meg a másik, ha a szüleimtől kérek vmit akkor mindig az a válasz, hogy: majd, ha kifizettük a csekkeket, de ha mire kifizetik kezdődik 1 újabb hónap. Most is a téli sporcipőmben és nadrágomban járkálok. Én nem vágyok semmire, csak 1 rendes életre.

14/L