A kisgyerek, aki voltál, mit gondolna arról, aki most vagy?

Buszke lennek magamra, boldogtalan gyerekkoromat, felvaltotta egy boldog kiegyensulyozott felnottkor, meg csodalatos csaladi elet :))

32/L

Én vagyok, aki azt írta, megölné magát.

Most nincs olyan pocsék kedvem, úgyhogy kifejtem. :-)

Meglepődne, hogy meddig jutott, negatív értelemben. Megnyugodna, hogy az anyukája most is olyan, amilyen volt, és nem benne van a hiba (régen mindig önmagamat hibáztattam, amiatt ahogy anyám viselkedett).

Nagyon elkeseredne, mert nem találom a helyem a világban, és semmit nem értem el eddig, abból amit szeretett volna. Mindig is sikeres akartam lenni és boldog, színésznő és táncosnő és rendőrfőnöknő, és magamnak akartam tudni a világot. :-)

DE ha a mai napomat is látta volna, akkor rájönne, hogy semmi sem lehetetlen, ugyanis ma minden vizsgám sikerült! :D

És valamilyen szinten biztos büszke is lenne rám, mert már írtam több novellát (kiskoromban is próbálkoztam, pedig írni is alig tudtam :-D), szépen rajzolok, valamint gondoskodó és segítőkész vagyok azokkal, akiket szeretek, több embernek jelentettem már mentsvárat, pedig nem vagyok idős, sőt. :-) És megnyugodna, hogy hiába volt minden olyan szörnyű, azért sokat jelent az a tapasztalat.

Pozitív és negatív csalódás is érné, és biztosan nem ölné meg magát... :-)

Csodálkozna,hogy az a néni miért van állandóan feketében,miért hord fura cuccokat,meg össze-vissza rongyolt ruhákat. Körberöhögne hogy mennyire lerontottam a jegyeimet,és hogy milyen szótlan vagyok.

Azt hiszem kb. ennyit gondolna :)