Miért undorodom ennyire magamtól, és mit kell tennem hogy elmúljon?

Néhány hónapja teljesen megváltoztam és velem együtt minden. A gond az hogy gyakran kapok dührohamot és pánikrohamot. Ha emberek közé megyek előtte 2-3 órán át készülődök aztán amikor kilépek a házból elkezdek remegni és rosszul vagyok. Minden egyes férfi illetve fiú rámpillant és én mégis elégedetlen vagyok magammal. Egyszerűen annyira undorodom a testemtől és a lelkemtől is. Nem merek mások szemébe nézni...

Csak gyűlik bennem a feszültség és aztán néha kirobbanok, olyankor levegőt nem kapok, remeg a kezem lábam, forog velem a világ és csak bőgöm és nem tudom abbahagyni. Minden annyira idegen. Úgyérzem rossz ember vagyok mert ilyen értelmetlen dolgokkal foglalkozom nem pedig azzal amivel valóban kéne.Régen éreztem odabenn már boldogságot talán nem is voltam az igazán soha. Folyton gondolkodom, zakatol az agyam. Ha így folytatom tovább, elmúlik az életem anélkül hogy igazán boldog lehettem volna és önmagamat adhattam volna. Mert ez nem én vagyok! Régen nem voltam ilyen... Mi változik, mégis mi bajom van, miért pont velem történik ez? Senki nem elégedett velem és én sem vagyok az magammal.