Kezdek pánikba esni, úgy értem élhetetlenné vált az életem, mit csináljak?

A problémám sajnos nagyon komplex és csak egy riadt vázlata ez a problémám egészének de azt hiszem kezd az életem amit élek a továbbiakban tarthatatlan és nem találom a kiutat.

Huszonéves korainak végén járó fiú vagyok és mostanra hirtelen egy olyan élethelyzetre eszméltem ami az elmúlt évtizedek téves döntéseinek, hibás neveltetésének és kedvezőtlen körülményeknek köszönhető.

Most már látom mit hogy és mikor kellett volna másként csinálni de sajnos ez nem segít. Úgy érzem részben "ártatlanul bűnhődök" mivel sok rossz döntésemet nagyon is tudattalanul tettem meg a szüleimtől kapott rossz minta alapján.

Kezdjük a legrosszabbal hogy felmondták a Diákhitel szerződésemet és több mint kétmilliót kell az apehnak így rajtam behajtania.

Mert még ha "jó" állásom lenne az oké, de van egy értéktelen OKJ-s papirom meg egy szintén értéktelen diplomám így ugyanott vagyok mintha csak érettségim lenne. (a lottónyereményt leszámítva) Nem valószínű hogy ilyenformán sikerülne egy jól fizető állást szereznem ezzel és ebből a kb. 70000Ftos fizetésből amit most kapok hát az egyharmadát levonva ami marad az nem sok...

Az elmúlt időszakban nem volt munkám így kezd "magán"adósságaim is felhalmozódtak. Évek óta egyik napról a másikra élek, a pénz valahogy kifolyik a kezeim közül, mostanában még enni sincs nagyon mit. Nincs számítógépem, laptopom, éves ruhákban járok amik már viseltesek.

Ráadásul ha úgy vesszük nem is vagyok önálló. Rokon lakásában lakom ami ugye kedvezményes de magánéletem nulla százalék, "ráadásul" a fiúkhoz is vonzódom és hogy emiatt még oda sem hozhatok senkit mert ha megtudná hogy mi az ábra velem valami átlátszó indokkal kipenderítene (és hát ugye hova megyek pénz nélkül). Mondjuk a "sima" barátaimat sem szoktam odavinni mert nincs semmim és szégyellem azt a kicsi, öreg és kopottas lyukat ahol lakom. Szóval így én megyek hozzájuk vagy az utcán lófrálunk de persze beülni sehova nem szeretek.

Igen, próbáljak szerencsét... De úgy érzem nem tudok akármit elvállalni és egy csomó dologra egyszerűen nem vagyok alkalmas. Lassú a felfogóképességem és hirtelen felelősségteljes döntésnél bepánikolok, és főleg, emberekkel való hivatalos kommunikációkor is elsötétül előttem a kép és leblokkolok (mindegy hogy melyik oldalon állom - pl. a visszajárót is képetlen vagyok megszámolni a pénztárnál). Egy csomó ilyen blokk van bennem amik nagyon megkeserítik az életem és nem tudok velük mit kezdeni, megbénítanak. Persze amit szeretnék... hát írtam egy könyvet... meg szeretekl statisztálni,...szeretek másokon segíteni, angolul is beszélek... de úgy érzem ezek annyira sekélyes, szétszórt "faktorok" hogy ezzel nem sokra megyek.

NEm tudom honnan tudnám előteremteni azt az összeget amivel már elviselhető lenne az életem (pedig kellene a halálnak kocsi meg plazmatévé!!) és előhozni a képességet az életben maradásra hogy fenntartsam önmagam (meg először is hogy el tudjak költözni egy különálló albérletbe). Külföldön is gondolkoztam de olyan sok pénzt nem adna nekem senki mert már annyi embernek tartozom és szégyellem is. Szüleimre nem szmíthatok mert szellemileg, anyagilag és értemileg is alacsony színvonalon "élnek". Hazamenni természetesen maga a pokol lenne.

Azt mondják különleges egyéniség vagyok (küsőre egy tök helyes, nem trendi értelmiségi srácnak tűnök), meg hogy én "többet érek" mint egy vacak irodai csicskaállás de ők nem látják ezt az életképtelen énemet ami valószínüleg az igazi.

Beragadtam és úgy érzem nem tudom hogy megoldani ezt a problémát. Nem látok kiutat, lehetőségeket, alternatívákat és ha rám tör ez az érzés az érzékelésem teljesen beszűkül és elural. Magamban örlődöm, a barátaim ezekről nem sokat tudnak, mert nem akarom őket ezzel terhelni , megvan mkinek a saját baja, meg persze a sajnálatukat sem akarnám kiprovokálni.

Nem tudom hogy oldhatnám meg ezt az életvezetési problémát. Ez a "lefölözött" fizetés is úgy érzem csak lassítja a lecsúszást ami évek óta tart mert már csak görgetem magam előtt az adósságokat. Pedig pontosan tudom mit akarnék, adni az embereknek, valami pluszt...

Mondjatok valamit...

(nem tudom mikor fogok tudni reagálni, netkávézóból vagyok)