Az normális, ha utálom az alvást, mint olyant?

Már korábban is éreztem úgy, ahogyan mostanság újra, hogy az alvás a leghülyébb igény, mert míg az éhség-szomjúság kielégítése közben tudod élvezni az ízeket, addig az alvásnál sose tudhatod, mert lehet, hogy rémálmod lesz, vagy az egész napodat meghatározza, ha nem aludtad ki magadat. Ráadásul rengeteg időt elvesz az életünkből, hiszen mennyire jó lenne mondjuk, ha nem kéne aludni. Mire eljutunk aludni, már elvileg elvégeztük a kötelező teendőket, így ahelyett, hogy berogynánk az ágyba jöhetne a kikapcsolódás. Persze ha ez éjszaka van, akkor hétvégén lehet egy buli, vagy olvasás otthon, összebújás a párunkkal, amire sokszor amiatt nincs lehetőség, mert másnap korán kelünk, és túl sok az elintéznivaló még a délutánra, stb. Tudom, a legtöbben imádnak aludni, de ha belegondoltok abba, hogy nem lenne alvásigény, mennyi mindent lehetne csinálni, akkor más az egész. Amikor fáradt vagyok, vagy kimerült én is alig várom, hogy kialhassam magam, szeretek az ágyban ücsörögni, ott tanulok általában. Mit gondoltok arról, amit kifejtettem?