Mit gondoltok a történetről?

Kisgyermekkoromban eléggé lányos fiú voltam. Édesanyám együtt nevelt a rokonainkkal akik mind nők. Nem tartottuk apámmal a kapcsolatot, nem volt számomra férfi példakép. Rossz voltam minden sportban és egyéb fiús dolgokban. (pl.: foci)

Csöndes, visszahúzódó fiú voltam aki nagyon érzékeny, szófogadó, lelkiismeretes és a légynek se tudott volna ártani. Elég nehezem tudtam beilleszkedni a közösségekbe. Főleg ebbe az osztályba, ahol rendszeresen volt erőszak és verekedés. Alig volt barátom, az életem nagyon unalmas volt, ezért sokszor hazudtam és kitalált történeteket

meséltem az osztálytársaimnak. Volt amikor én vallottam be a lelkiismeretem miatt hogy nem mondtam igazat, volt amikor ők maguktól jöttek rá.

Aztán Kb 5. osztály utáni nyáron nagyon összehaverkodtam Ferivel az egyik osztálytársammal, mert ő hozzám hasonló volt. (Akkor legalább is még

azt hittem)Azelőtt nem nagyon beszéltünk egymással.

Rendszeresen járt át hozzám, amikor ketten játszottunk sokkal felszabadultabb volt mint a suliban. (Piszkált, állandóan birkózni akart. stb...)

Néha összetört nálunk valamit játék közben. Volt amikor csak azért jött át, hogy egyen.

(Régebben egy tanárom is mondta hogy ez egy haszonbarátság neki de én nem foglalkoztam vele.) Anyám nem akarta hogy többet átjöjjön, de

szinte ő volt az egyedüli barátom, nem akartam még ezt az egyet is elveszíteni. Nagyon féltem a magánytól, hogy megint unatkozni fogok.

Feri szeretett rosszalkodni, én nem. Egyszer elkövettünk egy csínyt (Megvicceltük egy osztálytársunkat. Az ő neve Ági.)

amit csak Józsinak (egy másik osztálytársunknak) mondtunk el. Egy nap áthívtam őt és Józsit magamhoz játszani.

Itt kezdődött minden. Én elég érzékeny típus voltam szinte mindenért sírtam. Feri elkezdett engem piszkálni többször kértem hogy hagyja abba

de nem tette, és ekkor elkezdtem sírni (Általában akkor sírok ha nagyon dühös vagy ideges vagyok.)Nekirohantam és verekedtünk. Dühömben neki is és Józsinak is (Aki ugye nem csinált semmit.) azt ordítottam hogy "Mindketten takarodjatok innen!" El is mentek.

Pár órára rá kaptam egy SMS-t Feritől hogy

"Elmentünk Józsival Ágihoz és azt mondtuk neki hogy te EGYEDÜL találtad ki a csínyt.:P Háhá te szánalmas pancser! :D"

Másnap becsöngetett hozzánk:

-Szia! Jöttem játszani! Van valami kajátok?

Mintha mi sem történt volna. Teljesen begurultam. Ezek után hogy volt pofája idetolni a képét? - gondoltam én. Elküldtem a k*va anyjába.

Erre még Ő sértődött meg. Akiket régebben kibeszéltünk, azoknak mind visszamondta hogy én mit

mondtam rájuk. Sőt, még hozzájuk adott általa kitalált dolgokat is. Azt persze nem mondta el nekik amiket ő mondott a hátuk mögött.

Így csak én kerültem bajba. Mindenki megutált. Az egész osztályt ellenem fordította. Jöttek a házunk elé és megdobálták az ablakunkat.

Fenyegetéseket írtak nekünk, hogy meg leszek verve. Én mondhattam volna bármit is, úgyse hitték volna el, hiszen én voltam az "osztály

hazudozója" a korábbi kitalált történeteim és füllentéseim miatt.

A 6. osztály évnyitóján kibékültem mindenkivel, de már nem volt ugyanaz. Az osztályba jött egy új srác, egy igazi szemétláda, aki teljesen

megváltoztatta az osztályt. Sokkal negatívabb lett a közösség. Én annyiban változtam, hogy egy kicsit megerősödtem,

nem lehetett már olyan könnyen feldühíteni vagy megsiratni. (Mert mindig erre mentek a többiek. Vertek, megaláztak, tönkretették a cuccaim stb...)

A következő nyáron ismét Ferivel lógtam. (Félelemből. Nem akartam vele rosszba lenni. Nem akartam újabb balhét. Anyámnak így is volt elég

gondja, nem akartam hogy a munka mellett még amiatt is idegeskednie kelljen hogy mikor jön ide ez az őrült minket zaklatni. Ugyanis ha nem

mentem vele, akkor dobálta az ablakunkat, ordítozott és állandóan a csengőt nyomogatta. Végül elegem lett. Nem bírtam tovább hogy mindig

vele kelljen lennem. Már rosszul voltam tőle. Bele akart engem vinni lopásokba és egyéb ügyekbe. Nem akartam vele többet találkozni.

Jött ide randalírozni mert megsértődött. Az egyik barátomat úgy ellenem fordította,

hogy többé szóba se állt velem. (Kibeszélés. Ugyanúgy ahogy régebben történt.)

7. osztály évnyitóján megint kibékültünk mert nem akartam vele rosszba lenni. Bele se mertem gondolni mire lehet még képes. Ebben a tanévben

ellopott valamit az iskolától. Én erről tudtam, de nem akartam beárulni, féltem tőle. Végül elkapták és beárult engem hogy tudtam róla

bűnrészeséggel engem is megbüntettek. A 7. utáni nyáron

egyszer sem találkoztunk. Nagyon örültem hogy végre békés nyaram volt.

8. osztályra sokat változott. (persze rossz irányba.) sokkal erőszakosabb lett. verekedett, cigizett, csajozott, piált stb...egyáltalán nem tanult.

Néha pedig nagyon furcsán viselkedett ölelgetett meg a fülembe lehelt. Korábban is tudtam hogy valami nincs rendben a fejével, de ez már nagyon

ijesztő volt.

A többi osztálytársam is valamivel szemetebb lett. Én pedig nagyon akartam tanulni a továbbtanulás miatt, de ők mindig akadályoztak ebben.

Nem bírtam tovább. Magántanuló lettem. Nem akartam erre a pár hónapra

egy új iskolába beilleszkedni ahol valószínűleg hasonló a helyzet. Néha msn-en szoktunk beszélgetni.

Ráadásul ha valami történik vele az iskolában akkor rámír hogy "Ez is a te hibád!" Van amikor segítséget kér tőlem. Van amikor bocsánatot kér,

van amikor elvárja hogy én kérjek tőle bocsánatot. Én már egyáltalán nem tudok kiigazodni rajta.

Nem sokára középiskolába megyek. Rengeteget változtam és tanultam a hibáimból. Remélem békés évek várnak rám...

Mit gondoltok? Tudom hogy az én hibám is volt, de csak 12-13 éves srác voltam. Azt se tudtam mit csinálok.