Vannak még, akik férreismerték saját személyiségüket?
Mostanában azon gondolkozom, hogy férreismertem volna saját magamat, én mindig is egy központban lévő egyéniség voltam, akiről azt ámítottam a saját lelkemben hogy én mennyire bulizós személyiség vagyok és a lányok nyelvén is értek.
Közben életemben egy komoly bulin voltam, idén.
Még fiatalabb koromban is voltak "sulibulik" stb.
De én mindig is úgy éreztem magam, mintha minden hétvégén egy discoban tölteném az életem.
Volt 1-2 barátnőm, és főleg kiskoromban "csajoztam" sokat, ahogy nőttem ez egyre jobban elavult, de lelkileg mindig úgy éreztem hogy sosem vagyok "szingli", és szerintem ez tényleg azért lehet, mert hozzászoktam lelkileg hogy kisebb koromban mindig volt lány akihez fűződtem ..
Hozzáteszem, mások is úgy néztek rám mint valami "csődörre" legalább is 1-2 ismerősöm lány / fiú egyaránt, azt mondták rólam hogy első látásra "bulizós,csajozós"-nak néztek .. így is éreztem én is ..
De most a napokban azon gondolkozok hogy ez egyáltalán nem így van .. évek óta nem volt barátnőm, volt pár lány akinek udvaroltam, de nem lett semmi belőle.
És bulizni sem járok, attól eltekintve hogy mennék, de mégsem megyek.
Szóval úgy is mondhatnánk hogy más a külsőm, mint a belsőm ..
Mit gondoltok?
Más is van/volt így?
Mitől lehet?
16/f
válasza: válasza: válasza: válasza:én csak félreismertem! :)
nem tudom a te esetedben mi lehetett olyanról még nem halottam :O
válasza:Régebben én is így voltam vele, hogy eljártam "sulibulikra" és fiúkkal/lányokkal egyaránt jól ki jöttem..sokat beszéltem és azt is hittem, hogy én ilyen vagyok/leszek örökké...
Aztán kb idén jöttem rá, hogy kb 2 éve már, hogy nem mentem el bulizni, nem jövök ki annyira az összes csajjal/fiúval...igaz az új suliban az emberek is mások..a lányok azon részével nem jövök ki aki segget rázós, "szarok az iskolára" típus és a fiúk nagy része pedig elkezdett bagózni(némelyik még drogozni is..mert egy idióta behozta nekik és rászoktatta őket..lehúzza a többit)..erre már nem tok mit mondani..
De úgy gondolom, hogy ez nem az én hibám, "kicsit" rossz társaság jött össze és ennyi...aztán ennek hatására már egyre kevesebbet beszélek, így idegenekkel sem tudok annyira jól eldumálni már mint régen...De szerencsére ott is van azért 4-5 csaj aki tök úgy gondolkodik, mint én...és fiúk közül meg 2-3 van aki szintén jófej, normálisan gondolkozik..ők meg még régebbi ismeretség akik ugyanabba a suliba járnak most is mint én:)
Szóval rájöttem, hogy koránt sem vagyok az a bulizós, nagyszájú típus, mint ahogy azt én hittem...
Hogy mitől lehet? Vagy valami erős önbizalomhiány, vagy mint az én esetemben "emberekből való kiábrándultság" okozhatja ezt...
Én ezzel már megbékéltem valamennyire, annyi , hogy a mostani nekem megfelelő társasággal járok el túrázni/kirándulni/strandolni és nem érzem hiányát a bulizós életnek..nem szerettem és nem is szeretek piálni, nekem jó anélkül is és boldog vagyok így is:)
De tudom milyen érzés a "felismerés" én is voltam így...most visszahúzódóbb lettem jóval a régi énemhez képest...már nem mondok ki mindent amit gondolok, inkább csak magamban gondolok egyet-s mást...de sokszor jobb is:)
Remélem te is megtalálod majd önmagadat:)
Sok sikert!:D
16/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!