Nem megy az ismerkedés, boldogtalan vagyok. Lehet apám az oka? (lent)

Ha elválnak a szülők, az milyen hatással van a gyerekekre?

Nem nagyon tartjuk a kapcsolatot, néha beszélünk (1-2 havonta és találkozunk nagyon ritkán, szóval apával el vagyok látva nagyon jól...), de ennyi. Nem vagyok képes senkivel sem járni, egy barátom volt, 3O éves, 2 évig jártunk, 2 éve szakítottunk és azóta senkim sincs, nem megy nekem ez az egész és mingid magányosnak érzem magam, most is épp sírok, tegnap este is ugyanez volt.

Mi lehet velem a baj? Amúgy 2O éves vagyok, hamarosan 21 leszek.

Mindenki szerint nagyon szép vagyok, az intelligenciaszintemmel sincs baj, imádom az állatokat és meg akarom védelmezni őket, de egy fiúval nem vagyok képes leállni beszélgetni, olyan nehezen megy... Nem tudom miért és nem tudom mit tehetnék. Folyton kötődöm valakihez, vagy a régi barátomhoz, vagy egy ismerős sráchoz, vagy épp ahhoz kivel végül csak sikerült járni 2 hónapocskát. Ez szerintem azért van, mert gyűlölöm a magányt és annyira nagyon éhezem a szeretetre, hogy hihetetlen. Nem bírom abbahagyni a sírást. :/