Hogyan "tanítanátok meg szeretni" egy lelkileg sérült férfit?
Egy ideje megismertem egy fiút, akivel kialakult közöttünk egy mélyebb kapcsolat, szinte minden nap együtt fekszünk, együtt kelünk, sokat beszélgetünk, segítjük a másikat. Részemről egészen biztos, de meg vagyok róla győződve, hogy részéről is kialakult már egy erős érzés, viszont ő nem tudja, én pedig ennek következményeképpen nem merem kimondani/kimutatni, amit érzek.
A fiú nagyon komoly, nem mindennapi körülmények között 8 éve elveszítette az egész családját, amit elmesélt, de szinte sosem beszélünk róla. Nyilván nem erőltetem. Ki volt már hasonló helyzetben? Hogyan "tanítsak" meg szeretni egy ilyen embert? Nagyon kedvelem őt, de ha továbbra sem lesz mersze kimutatni, amit érez, nem tudok rá várni a végtelenségig... ez a helyzet lényegében engem is "tönkretesz"
Nem lehet valakit megtanítani szeretni.. ezt magától tanulja az ember. Neki volt egy nagy traumája, azt keresztként cipeli a hátán.. abban segíthetsz, hogy meghallgatod mellé állsz és segíted a kereszt cipelésében.
Mondd el neki, hogy mit érzel, kettőtök közül Te vagy inkább képes kifejezni az érzéseidet.
Megtanítani nem lehet. Gondolom azért nem vállalja föl az érzéseit, mert azokat akiket szeretett, elveszítette.
Csak az idő és a türelem segíthet. Tudja Ő hogy kell szeretni, csak nem mer, mert fél. Fél egy újabb csalódástól, egy újabb traumától.
Légy kitartó, és türelmes, és ahogy az előttem szóló is írta, Te attól még vállald föl az érzéseidet bátran.
Éppen egy hasonló kérdést akartam kiírni, amikor elolvastam a Tiédet.
Az én Párom sem a szavak embere és teljesen átérzem,hogy ez milyen nehéz a másiknak. Érzem, hogy nem vagyok neki közömbös, hogy szeret, de nem mondja, nem beszél, csak némán simogat és bújik hozzám. Ez nagyon jó érzés, mégis a hallgatása teljesen visszafog. Nem merek megnyílni, beszélni az érzéseimről, mivel verbálisan semmilyen biztatást nem érzek a részéről. Soha nem dicsér, nem mondja, hogy jó velem, nem mondja, hogy esetleg hiányoztam, ezeket inkább érezteti, de lehet, csak én szeretném érezni.
Elég nehéz helyzet, mivel az ember úgy mer megnyílni, ha a másik részéről is nyitást érez. Máskülönben olyan érzés, mintha mindig csak Te adnál, viszont a Te lelkedet nem simogatja senki és ott maradsz üresen, bizonytalanságban a sok-sok kérdéssel a fejedben.
Az erőltetés nem jó semmire, mivel még jobban bezárkózik.
A saját kapcsolatomban azt vettem észre, az a legjobb, ha hagyom fejlődni a dolgokat a maguk útján és olykor, ha belülről nagyon ki akar jönni valami, akkor kimondom. A Páromnak jól esik ezeket hallani, erre kitér, de magától soha nem mondaná. Ez viszont elkeserít, mert fogy az energiám, a türelmem.
Saját eddigi tapasztalatom, hogy nem lehet megtanítani szeretni és azt, hogy ezt ki is mutassa. Így kell elfogadni, ami a magam részéről egyre nehezebb.
Kitartást kívánok Neked is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!