Hogy múlasszam el a spontán "emlékfeltöréseket"? Tönkretesz teljesen.

Szóval arról van szó, hogy mindenről eszembe jutnak dolgok a múltból. Elmúlt jó dolgok, rossz dolgok, minden. Ez fájdalmas, és néha kimondottan rosszul is leszek. Volt, hogy egy zene meghallgatásának hatására sírógörcsöt kaptam, hánytam, összeestem... Vannak helyek is, ahol ez rámtör, ezeket próbálom elkerülni, régen ott is sírógörcsöt kaptam, ma már "csak" feszít és fáj a mellkasom, és elszédülök, zuhanásérzésem van. Ezek előjönnek szinte bármi hatására: zenék, filmek, könyvek, helyek... Tudom mihez kötni, tudom, miért pont bizonyos dolgoktól jön elő.

Néha csak úgy spontán is eszembe jut. Bármikor, evés, beszélgetés közben akár. Ilyenkor megmerevedek, egy időben gyakran elsírtam magam, már csak - állítólag - kétségbeesett arcot vágok, le kell ülnöm, és nagyon rosszul érzem magam.

Kínzó és fájdalmas ez az egész. Próbáltam elfojtani, meg maximálisan átélni (hátha megszokom, és abbamarad), de semmi sem hat, változatlan. Járok pszichológushoz, de nem tud segíteni. A kibeszélés sem segít. Teljesen elkerülni ezeket lehetetlen. Szóval a kérdésem, hogy saját magamban hogy oldhatnám meg ezt? Nem lehet így élni.

Néha napokat átsírok. Már-már az alvás a legjobb a napomban, akkor nincsenek ilyenek.