Mit kezdjek az életemmel? Megzuhantam
24/F
Jól be tudom határolni, mióta vannak kétségeim a jövőmmel kapcsolatban. Az elmúlt két- három évben nem telt el úgy nap, hogy ne akartam volna kiszaladni ebből a világból. Paradoxonná vált minden amit csinálok, és csináltam. Minden cselekedetem ellentétbe került az igazi vágyaimmal. Úgy érzem mindenre rábeszéltek, nem saját akaratom szerint döntöttem, gondolok itt elsősorban iskolákra. Nem mondtam soha ellent a szüleimnek, mindenre bólintottam, túl késő nyitottam ki a pofám, most meg mindenki meg van lepődve mi a f@sz van velem. Ami hibát ember elkövethet az életben, én azt hiszem elkövettem az utóbbi években mindet. Nem szeretem az egyetemet ahol tanulok, nem szeretnék germanisztikával foglalkozni, sem tanár nem szeretnék lenni. Csupa olyan dolog érdekel amiből nem tudnék egy családot fenntartani, sőt még magamat sem. Jó pár helyen dolgoztam már, mondhatom a mérleg mindkét felét ismerem, volt hogy jól ment sorom, volt hogy igazán szarul. Olyan dolgokat is elvállaltam, amiről mindig is tudtam, hogy én olyat márpedig soha nem csinálnék. Reméltem, hogy több leszek tőle hogy legyőztem az előítéleteimet, de ezt most valahogy nem érzem. Pont az ellenkezője. Sok emberrel megismerkedtem, 22 éves koromig kellett várni míg egy igazi barátot találtam, sajnos már Angliában él.
Mindenféle emberi közeledést elutasítottam, valahogy nem éreztem szükségét annak hogy új embereket ismerjek meg, akik egy álomvilágban élnek, nem látják magukat kívülről, időre cselekszenek, és mindent gyorsabban akarnak elérni mint mások. Pedig ezek a dolgok mozgatják a világot többek között, és én pont ezeket nem tudom elfogadni, és azonosulni velük. Sokan javasolják legyen már egy barátnőm. Az én meglátásom az, hogy amíg nem jövök rendbe a dolgaimmal addig nem szeretnék másnak a terhére lenni a f@szságaimmal, hiszen mindenkinek csak egy élete van, miért is b@szna el egy percet is belőle.
Na most így állok, nem tudom még meddig, de akinek van egy jó ötlete az nyugodtan kináljon meg vele, sorstársaktól is szívesen olvasnék.
(nem élek tudatmódosítókkal)
válasza: válasza:Szia!
Szerintem a mi helyzetünk elég hasonló! Még anno anyukám és a nagyszüleim (teljes jó szándékból) rábeszéltek egy középiskolára, ami nagyon jó színvonalú iskola, és jól jártam vele, mégsem azt szerettem volna tanulni, amit ott kellett. De hallgattam rájuk, meggyőztek. Szerintem nálam ott indult el a lavina. Végiggürcöltem öt évet a gimiben, aztán rábeszéltek, hogy egyetemre menjek. Fél év után rájöttem, hogy rossz szakot választottam, úgyhogy kényszerből váltottam, de most megint rájöttem, hogy teljesen feleslegesen, mert nem szeretem és semmit sem akarok vele kezdeni. Egyébként én orosz szakon tanulok (egyelőre). Sajnos én is beleestem abba a hibába, hogy mindent azért csináltam, hogy a családom büszke legyen rám és ne csalódjanak, közben pedig minden álmomat sutba dobtam, és most kezdi megbosszulni magát a dolog. Csakhogy időközben teljesen összeomlottam, azt hiszem. Már nincsenek barátaim, csendes, visszahúzódó lettem, nem járok el otthonról, nem ismerkedem – mondhatni, teljesen bezárkóztam. Sokszor van rosszkedvem és folyton idegeskedek minden miatt. Változtatni meg, tudod, mondani könnyű, csinálni nehéz. Nemrég édesanyámnak hála lett ugyan munkám, aminek részben örülök, mert segíthetek a családomnak, és mert ez egy ritka jó munkahely; részben pedig nem, mert sajnos ki nem állhatom és csak még rosszabbul érzem magam tőle. Pont olyan munka, amire azt mondtam, sosem szeretném csinálni. De legalább van.
Én most értem el odáig, hogy lassan már nem érdekel, mit mond majd a családom. Úgy döntöttem, otthagyom ezt a szakot az egyetemen és valami olyat tanulok majd, akár felsőoktatásban, akár nem, ami érdekel, és ami miatt nem rosszkedvvel kelek majd fel minden nap, a céltalanság érzésével. Sajnos, mint ahogy te is írtad, amiket szívesen csinálnék elég lutri szakmák, vagy keresel vele, vagy nem. Majd csak lesz valami... Persze az én esetemben nehéz lesz a családnak megmagyarázni a hirtelen váltást, örülök, ha a nagymamám nem kap szívrohamot és még szóba áll majd velem. De inkább haragudjanak meg rám, mint hogy tovább menjek egy úton, amit utálok és amivel semmit sem fogok majd kezdeni.
Próbálok arra koncentrálni, hogy ez az én életem, nekem kell róla döntenem végre, és nem a családomnak. Ez az állapot csak rosszabb lesz, ahogy eddig is egyre rosszabbodott, és ez nem jó sem nekem, sem nekik.
Szerintem te is változtass valamin! Nekem a húgom tanácsolta (miután sokáig hallgatta, hogy mennyire utálom az egészet, amit csinálok), hogy váltsak, mert sosem késő váltani. Azt mondta, inkább most borítsak fel mindent és kezdjem újra, mint majd 40-50 évesen. Szerintem valahol igaza van. Egy egész év kellett, hogy rájöjjek…
Remélem tudtam valamit segíteni. Bocsánat, hogy ilyen hosszúra sikeredett.
22/L
válasza:Nálam is hasonló a probléma, bár nekem hozzátársul ehhez az egészhez az önbizalomhiány, ami megnehezíti a minden napom. Külsőmmel semmi gond és kívülről nem is látszik a dolog, de örlődök mindennap. Én is azon az elven vagyok, hogy amíg magamat nem rakom tisztába, akkor felesleges próbálkoznom a csajoknál. Értelmét igazából nem látom semminek, mert akármibe is kezd az ember ugyanott lyukadsz ki, hogy éhbérért gürizel. Legszívesebben elszaladnék erről a világról... napjaim monotonok, minden nap ugyanaz megy, pedig sportolok is.
21/F
Űdv. Tudod minden embernek megvannak a gondjai,van akinek néha mélyebb,van igy nekem is,de tudnod kell hogy csak előre és nem vissza.Tudod mi a problémád ,amit nem szeretsz azt ne csináld legyen véleményed terved,és ne akarj tökéletes lenni mert elfáradsz ugy lelkileg tudod!mond azt hogy Ok. ma ez van és ha valami nem tetszik holnap probáld másképp csinálni ,tégy érte,
igazi barátot nagyon nehéz találni,pedig nagy szűkség van rá nagyon,azok csak ugy hozzád csapodnak az élet útján.
És ha jön egy lány az életedben akkor légy nyitott mert neki pont rád van szűksége ugy ahogy vagy,
mit csinálj az életeddel? semmit élj szépen,nézzél szét van dolgod a világban,gondold át ma nehéz holnap könnyebb szóval fel a fejjel,az élet egy kűzdelem de érdemes csinálni,megsegit az Isten.
Hallottad a jó hírt?
egy csomó jó dolog vár rád az életben,
csak tenned kell érte,megpihensz majd újnap ,jön új lehetőség!
na jó munkát és írj szivesen olvasom!
24/F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!