Milyen egy szívtelen ember? Hogy viselkedik? Hogy beszél? Hogy néz ki?

Én szívtelen vagyok. Nem így születtem. Nagyon régen történt. Elszakítottak a barátaimtól, elvettek tőlem mindent, nagyon sokszor megbántottak, cserben hagytak, kinevettek. De a dolog ami szívtelenné tett az az hogy nagyon sokszor felbosszantottak, de úgy igazán, én pedig nem csináltam, szóltam semmit. Azt hittem hogy ügyes vagyok hogy ezt teszem, de ez roncsolta szét a lelkemet, hiába folytottam el a dühöt, megmaradtak bennem, egy-egy kis repedés a szívemen. Most már akkora haragom van, olyan az alaphangulatom, hogy minden embert gyűlölök, nem tudok szeretni, megkönnyebbülök ha mások (is) szenvednek, jó érzés pusztítani és tudni hogy nagyon rosszat tettem, nem tudok barátkozni, sosem voltam szerelmes, megijdenek tőlem, csak akkor sírtam amikor gyerekkoromban bottal vertek, élvezem az állatok gyilkolását, gonosznak tartanak, beindít a vér látványa, semmi sem tud megállítani, csak megölni lehet, kárörvendő vagyok, már nem hiányzik a boldogság. Összegezve cserben hagytak az emberek, kitépték a szívem, nézték ahogy összeesek és rámtapostak. Nem én akartam ilyen lenni