Hol tanuljak ha író akarok lenni?

Nem híres akarok lenni. Én nem azt akarom, hogy úgy viselkedjenek velem mint pl. külföldön Stepheni Meyerrel. Csak annyit szeretnék, hogy a történetek legyenek híresek. Nem várom el, hogy tudják ki írta a könyvet. De azért csak jó érzés lenne, pl. egy kávézóban azt hallani, hogy valaki ezt kérdezi a bnőjétől: Te olvastad már a/az ...? És ez a legjobb érzés, még ha nem is emlékeznek a nevemre... Ami a fekvés kelést illeti az igaz rám. Reggel, mikor indulok a suliba, akkor is a történeteimen gondolkozok, és azok a dolgok a nap végéig, sőt tovább a fejembe maradnak. Egyszer lebuktam, amikor töri órán - épp egy oltári unalmas könyvből olvastak fel- egy kis lapra írogattam a történetem folytatását. Persze a lapot elkobozták, így nem szóról szóra másoltam be az eredeti példányba. Az igazgatónő tartotta az órát, és behívatott magához. Elmondta, hogy jó a történet- talán épp egy erdei tisztást mutattam be,amit egy lány fedezett fel- csak ne az órán írjam. Nem kaptam érte semmit, és az igazgató azóta is érdeklődik a - már több mint 400 oldalas- regény után.

Persze ez a sok történeten gondolkozás elveszi az időm a tanulással szemben, de nem nagyon bánom.

Sokszor hallottam már azt a kérdést: Mit érez egy igazán jó író, amikor ír?

Erre a kérdést még nem tudom, hisz nem vagyok jó író- még.

De amikor írok, akkor a saját szemem előtt válik valóra a kitalált világom, és én nem az vagyok aki megmondja, hogy mit fognak csinálni a szereplők. Én is olvasó vagyok. Szoktam vissza olvasni, és akkor megkérdezem: Uram, Isten, ezt én írtam!.... és akkor teljesen elképedek. Nem tudom, hogy mit érez egy tapasztaltabb író, akinek megannyi könyve a könyvtárak polcán vár a vásárlóra, de én így érzek.

Nem érdekel igazán milyen hosszú időbe telik,amíg tényleg lesz belőle valami... de nem adom fel :)

Ja, és köszönöm mindenki komment-jét!