A sok munkába tényleg bele lehet fásulni?
Képzeljünk el valakit, aki sokat dolgozik, mert fontosnak tartja, hogy lelkiismeretesen sokat érjen el, és ha már belekezd valamibe, akkor azt végezze is el rendesen. Ha az egész munkáját nem is szereti, sőt, van benne olyan, ami kifejezetten stresszeli; de legalább a felét szívesen csinálja.
Esetleg haza is viszi munkáját, és ha valamit nem végez el, amire a főnöke megkérte - vagy a saját lelkiismerete "kérte meg", ezt értsétek így -, nem bír nyugodni.
Néha stresszes és fáradt, de ez azokkal is megesik, akik kevesebbet dolgoznak, próbálnak kibújni a munka alól. De alapvetően, visszatekintve, nem bánja, hogy ennyire őrülten hajtotta magát. Még azt a munkát se véli feleslegesnek, amiről ki derül, hogy az: még annak is meglátja a hasznát.
Munkája sokszor a szabadideje rovására megy.
Ugyan családos, de a családja nem igényel sok törődést (mert pl. nem nevel gyereket), de nincs hanyagolva. A barátait részben hanyagolja, de amúgy is magányos típus, a sok társaság fárasztaná.
Szabadidejében is a munkájához hasonló területekkel foglalkozik, mert az a hobbija, az kapcsolja ki, azt hajtja. Hiába néz filmet vagy olvas regényt, az kevésszer köti le és kevés ideig.
Szerintetek az ilyen emberek élete egészen biztosan egy önáltatás? Egy önhazugság? Mindenképpen csak arról lehet szó ilyen esetben, hogy elfojtja vágyait, elfojtja önmagát? Mindenképpen megkeseredett lesz? Mindenképp elmagányosodik és nem marad körülötte senki?
Mindenképp bele fog fásulni a dologba? Mindenképp depressziós, de legalábbis melankolikus lesz?
Én még tanuló vagyok, de ezt rám lehetne húzni, persze munka helyett tanulással. Főleg az elmúlt két-két és fél évben lettem ilyen, de előtte is ez volt.
Azt hinném, hogy jó így az életem (persze néha zavar a sok tanulás, de nincs tőle herótom, és mindenképp hajt valami), de már nem hiszek benne.
Irodalmi alkotások tanulsága, pszichológusok, lelkészek véleménye, az utca emberének véleménye alapján viszont nem lesz ez így jó.
MINDENHOL azt hallom, a gimi simán elvégezhető jó eredménnyel is délutánonként 1-2, max 2-3 óra tanulással.
Nekem a jó eredményhez duplája, háromszorosa kell, mint más tanul.
A sok munkába nem lehet, abban el lehet fáradni! Most sok a munkám, fárasztó, de nem fásít el. Bezzeg egyszer voltam kilenc hónapig munka nélkül, az fásító és idegőrlő, tétlen tehetetlenség.
Tehát, ha a munka fásító a munkanélküliség ezerszer inkább az!
Az életet pedig élni kell tudni! És nem az a boldog élet, amikor igazodsz az elvárásokhoz, hanem amikor rádöbbensz arra, hogy Te pont úgy vagy jó, ahogy vagy, és ez számodra ezért és ezért értékes, megtalálod azokat az embereket, akik a miatt szeretnek, aki vagy.
Az, hogy el tudsz mélyülni a munkádban az az egész életedre egy nagy adomány! A társaságot, barátokat ettől függetlenül, ezt megőrizve tudod magad körül kialakítani.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!