Ez mitől lehet? Én érdekesnek tartom.

Én is ilyen voltam/vagyok. Nem tudom mitől van, nem szeretem közel engedni magamhoz az embereket, nem is nagyon tudom kimutatni az érzéseimet.

20/F

Olvass Feldmár András könyveket, talán megtalálod a választ.

A tudatállapotok szivárványa nagyon jó könyv, sok mindent ír a gyerek-szülő közti kapcsolatokról és ennek következményeiről.

Én is kitértem gyerek és kamaszkoromban a szülői simogatások/ölelések/puszik elől végig. Mostanra ez már megváltozott, nem zavar, sőt jól esik, bár ettől még nem lettem igazán "érintéskeresőbb" azóta se :D (22L)

Bár azt vettem észre magamon, hogy mióta született egy kisöcsém, hajlamos vagyok(/lennék) ugyanerre a viselkedésre (de csak vele szemben), ami akkor amikor velem tették, idegesített..

De szóval szerintem ez nem természetellenes dolog vagy ilyesmi.. vagy nem tudom.

Én is ilyen vagyok/voltam.

DE: amióta saját gyerekem van, kimondottan örömet okoz, ha puszilhatom, ölelgethetem a kicsimet. És azóta megpróbálom megérteni, ha anyám puszilagatni, ölelgetni akar. Nehéz, de legalább értem :-)

Vannak emberek, akik sokkal jobban védik a határaikat az átlagosnál. Nekik inkább fenyegető, ha valaki túl közel megy akár érzelmileg, akár fizikailag, legyen az szülő vagy más rokon. Ez vszínű már eleve egy adott személyiségvonás, amihez ha netalán rossz koragyermekkori tapasztalatok is társulnak, felerősödik. (Ezek sokszor nem felidézhetők, mert nagyon korai élmények.)

Pl. nem minden csecsemő viseli el a szoros testközelséget, van aki viszont állandóan az anyja karjaiban lenne. Ahogy minden más tulajdonságban, ebben is különbözhetnek az emberek. Ettől nem lesz sem jobb, sem rosszabb valaki, maximum az ilyen típusú embereknek nehezebb megélniük helyzeteket, szorosabb kapcsolatokat kialakítani.

Ez inkább párkapcsolatokban lehet (majd) probléma, mert a másik nem érti az érintés elutasítását/nem igénylését. Akkor szokott általában javulni, ha vki felé olyan hatalmas a bizalom, hogy nem féltjük tőle annyira a határainkat.

Akkor is letörlöd, ha nem látja? Szóval ha valaki ad egy puszit és senki más nem látta, hogy adott illetve ő is egyből elfordult és kiment a szobából. Akkor is letörlöd? És amikor letörlöd miért? Mi jár a fejedben, hogy miért kell letörölnöd? Miért nincs az ott jó helyen? Több opciót is leírhatnék a miértre, de akkor befolyásolnám a válaszod.

Amúgy pedig majd meg fog ez változni. Az első beteljesedett szerelem vagy éppen az első komolyabb partner iránti érzések felül fognak kerekedni ezeken a dolgokon és előtte már nem fog frusztrálni ez a pár dolog. Sőt, feltételezhetően igényelni is fogod majd idővel. Aztán pedig, mikor vége szakadt elképzelhető, hogy hiányozni fog az ölelés, szeretgetés stb. Persze ehhez el kell oda jutni, hogy huzamosabb ideig éreztették veled, hogy szeretnek és te is viszont szerettél, s majd miután vége szakad ennek akkor jön el az a bizonyos ominózus pont. Tehát, hogy milyen jó is volt ölelgetni és ölelgetve lenni olyan ember által, aki....

Hmm..

Én is ilyen vagyok amúgy. Anya puszijaira, meg ölelgetéseire már néha azt mondom, hogy "ahj.. megint" a puszi letörlése pedig megszokás. És nem tudom miért..

Volt már néhány barátom is, de nem nagyon tetszett, ha ölelgettek.. Néha jól esett, meg a puszi is, de néha azt mondtam magamban, hogy "jajj hagyjál már..." És ezek a kapcsolatok hamar is véget értek. Arra jutottam, hogy szerintem még nem találtam meg az igazi szerelmem. Akik eddig voltak.., és még mindig nem találtam meg az igazit. De nem is nagyon szeretném, elvégre még csak 17 vagyok!

Mert szerintem akibe tényleg szerelmes vagyok, attól nem fogok elhúzódni.

Az amúgy érdekes, hogy sok barátom van. És nagyon közvetlen vagyok velük / ill. ők is velem. Minden napi 3 puszi ölelgetések szórakozások hülyéskedések, meg puszilgatások vannak. És ezeket a baráti puszikat nagyon szeretem.. De mást már nem..

Értitek.. :D :S Most ez nem tudom, hogy jó-e, vagy nem..:S

Az ember kontaktuskerülő állat, szemben mondjuk a birkákkal, amelyek mindig összebújnak.

Az érintéstől valú húzodozásodnak nincs köze ahhoz a kérdéshez, hogy vannak-e barátaid. Az egy külön kérdés, amely egyébként fontosabb.