Bele zizzenhet egy ember egy ilyen szívfacsaró fájdalomba?

Igen, ez nagyon jó, mély és elgondolkodtató kérdés. Kérdésnél több, ez egy rendkívül komplex és jó tematika.

A megcsalás, illetve a megcsalás következményeinek témája már régebbről foglalkoztat mindenkit, azonban régebb egyszerű és állatias módon álltak hozzá: a nőre aki megcsalta párját halál várt, a férfi pedig szinte gondtalan csalhatta az asszonyt. Ma már civilizáltabbak vagyunk abból a szempontból, hogy a megcsalásnak egy kicsivel több elmélkedést és elemzést tulajdonítunk, bár ettől függetlenül manapság is sok ember lelkiismeretfurdalás nélkül csalja meg párját.

A helyes döntés véleményem szerint embertől és helyzettől függ, pont mint ahogyan szinte minden az életben.

Hiszek abban, hogy a félrelépésnek az eltitkolása adott helyzetben NEM hibás, hanem akár helyes is lehet. Vegyünk példát : van egy párod, akivel mérthetetlenül és őszintén szeretitek egymást ÉS tudod róla azt, hogy ő egy olyan ember, aki nem hirtelen haragú, nem gőgös, nem hajlíthatlan, hanem megértő és olyan felfogással rendelkezik, hogy tudod azt, hogyha bevallanád neki, hogy megcsaltad akkor üvöltözés és marakodás helyett ő inkább leülne melléd és veled együtt elgondolkodna a dolgon és akár arra a következtetésre jutna melletted, hogy " előfordul " és ezután folytatjátok a párkapcsolatot gondtalanul, AKKOR ez egy olyan társ, akinek szinte bűn nem elmondani a félrelépésedet. De miért ? Mert az ő megértő felfogása kiérdemli azt, hogy még akkor se csapd be, ha nem rossz szándékkal hibáztál.

Létezik az olyan társ, aki mindennél jobban szeret téged és te is őt, mégis úgy alakul, hogy megcsalod. Róla azonban azt tudod, hogy minden belefér a kapcsolatotokba, mert imád téged, azonban a megcsalás már nem férne bele. Ekkor kétágú a dolog : ha szereted akkor nem mondod el, ha nem szereted akkor elmondod. Miért ? Mert ha nem szereted akkor alaptalanul és indokolatlanul csapod be, azaz szemét módon. Azonban ha szereted akkor a dolog megváltozik, mert a párkapcsolatotok érdekében nem mondasz el neki egy olyan dolgot, ami valójában nem ér annyit, hogy tönkretegye a kapcsolatotokat. És ilyen esetben véleményem szerint az eltitkolás felmentést nyer, ugyanis csak elvennéd a boldogságát annak, akit a legjobban szeretsz és ő is téged, csupán egy olyan dologért, amit te már úgyis megbántál, amit már úgysem követnél el, amit úgymond már meggyóntál magadban százszor, ezért úgy gondolom, hogy ilyen NEM éri meg, hogy egy felbecsülhetetlen kapcsolatot tönkretegyen egy olyan hiba, ami valójában már eltőrlödött, csak a párod ezt nem volna képes feldolgozni. Kíméld meg és inkább mentsd meg a kapcsolatodat és az ő boldogságát is vele együtt.

Ha nem mondod el megmarad a lelkiismeretfurdalásod, amit viszont megérdemelsz, hogy ennyit legalább te is szenvedj a saját hibád miatt.

Ha viszont elmondod, akkor azt is megérdemled, amit kapsz érte.

Szóval vállald fel magad és dönts.

Ebben a helyztben talán a hallgatás a nagy úr, és szenvedj te egész addig amíg meg nem tudsz magadnak bocsátani.

Ja, ha elmondod, akkor megérdemled amit kapsz, és mégegyszer amit adtál neki tiszteletlenséged, és ki tudja milyen szomorúságba, bizalmatlan állapotba zavarod ezzel, amit viszont nem érdemel meg, csak azért, hogy te megkönnyebbülj.

Viszont ha építő jellegű tud lenni, mert igenis vallja be ő is oka annak, hogy félreléptél (ami nem mentség), akkor tudja meg és mindketten kapjátok össze magatokat, hogy mit és hogyan akartok még egymástól.

Csak te tudod eldönteni. Mégpedig aszerint, mennyire ismered a párod, és mennyire önmagadat. A lényeget feljebb többen részletezték, amit hozzá tudok tenni, a következő.

Te tudod, a te problémád örök, hiszen nem fogod elfelejteni soha. De mennyire tudod feldolgozni egyedül, bekövetkezik-e az a pillanat, amikor észrevesznek rajtad valamit. Akkor mit teszel? Tagadod, hogy bármi lenne, és elülteted a gyanakvást, vagy megmondod, és felvetődik, miért ilyen későn. És az eddigiek akkor őszinték voltak? Vagyis a tennivaló nagyban függ attól, milyen a te egyéniséged. Ha elhallgatod, úgy tedd, hogy soha ne derüljön rá fény, legyél képes olyan őszintének és magabiztosnak látszani, mintha meg sem történt volna.

Ha nem mondod el, marad a boldog tudatlanságban, míg a későbbi viselkedéseddel okot nem adsz a kérdezősködésre. Ha elmondod, az egyéniségétől függ. Nem az a kérdés, megbocsát-e. Az eddigiekből úgy tűnik ez nem gond. A kérdés az, hogy mit kezdetek egymással, ha ez a legváratlanabb helyzetekben előjön. Ha olyan típus, elő fog jönni. Tagadja, mert hiszi, de előjön. Ha meg tud birkózni vele, semmi gond. De ha egy rossz irányú folyamatot indít el, az baj.

Amin mindenek előtt, és mindenek felett gondolkodj: milyen a természetetek együtt és külön-külön. Csak ennek helyes felmérése adhat a körülményekhez képes jó választ. És erre csak te lehetsz képes. A döntés felelőssége mindenképp a tiéd.

Tudod a megcsaltnak joga van tudni róla hogy megcsalták!

Én voltam már megcsaló,de többször voltam megcsalt indokolatlanul!!!Én ilyenekben mindig is őszinte voltam és elvártam ezt velem szemben is és sajnos mindig tudtam hogy mikor hazudnak nekem azok a fránya nők...

Én akit szeretek nem csalok meg!!!Ha be is vagyok tintázva még akkor is vissza tudom fogni magam!!!!Szóval lehetett volna rá mindig lehetőségem hogy megcsaljam szerelmeimet de tudod nekem akkor ott lebegett a szemem elött hogy én ezt nem is kívánom és nem akarom életem értelmét megbántani....

Pár dolgot tehetsz!!!Legyél őszinte a pároddal és bízzad rá a dolgot hogy tovább maradtok e vagy sem!!!Ez így fair!!!Ha nem mondod el neki akkor nem leszel több egy gerinctelen hazug embernél,aki megérdemelje hogy élete végéig csak szenvedjen....Szóval a párodnak joga van tudni hogy mit tettél vele!!!Lehet hogy majd elhagy ,de az is lehet hogy megbékél idővel, az is benn van a pakliban hogy cserébe visszacsal... Ha szereted akkor elmondod neki az igazságot és nem hazudozol neki!!!

kérdezd meg tőle HA lenne ilyen eset akarna e róla tudni.

egy filmben volt, hogy vkinek eltűnt a gyereke és a nyomozó tett fel ilyen kérdést a szülőnek, hogy ha megtalálják és mondjuk halott, akar e tudni róla, vagy jobb úgy élnie hogy nem tudja mi lehet a gyerekkel egy csepp reményben, hogy lehet él valahol - elgondolkodtató.

megjegyzés:

ha nem mondod el, hogy ne tegye tönkre a kapcs-t, a lelkiismerettel is vigyázni kell, ugyanis hajlamos az ember ilyenkor a másikról ugyanazt feltételezni, amit saját maga tett - tehát féltékennyé válhatsz, a bizalmatlanságoddal eléred, hogy ő sem bízik meg benned és akkor is tönkre megy a kapcs.

tehát egy folyamat első lépcsőjén vagy...