Megakarok valtozni de hogyan?

Azt ne várd, hogy egyik pillanatról a másikra zabolátlan csikóból békés báránykává változol, mert nem fogsz. Egy ember nem tud alapvetően megváltozni, de megtanulhatja kezelni önmagát.

Amire neked szerintem szükséged van, az az önfegyelem, hogy az indulataidat kordában tudd tartani. Sportolj, az megtanít önfegyelemre, ráadásul úgy lefáraszt, hogy nem lesz energiád sem idegeskedni, sem kiabálni.

Alig hittem el a soraidat! Nálam ugyanez volt a helyzet. Bocs, a hosszú bevezető miatt, de hátha nálad is ilyen okok lehetnek, így leírom, talán segít.

Nálunk otthon nem volt társasági élet, nem vihettem oda sem barátokat, mi se mentünk sehova. Az apám állandóan szidott mindenkit, ez bunkó, az bunkó, megutáltatta velem az embereket. Már a buszon sem akartam senki mellé ülni, szenvedtem tőle, de belém ivódott. Anyám egy idegbeteg önző és beképzelt ember, akinek naponta voltak kirohanásai és utált minket. A sokat látott példa ebben az esetben is beivódott, mert sajnos ez ilyen, ha sokat látja az ember, eltanulja. Más mintát nem láttam, nem is beszélhettem senkinek, mert a lakóhelyünkön elég ismertek voltak és befolyásosak, nem szabadott volna leégetnem őket, magunkat. Éreztem belül, hogy ez nem normális, hogy azonnal szidjuk egymást, ordítunk, a levegőben állandó depi és idegbaj. Amikor felnőtt lettem, elhatároztam, hogy azért is kitanulok egy szakmát, amire vágyom a szüleim által vágyott diploma helyett. És itt kezdődött minden. Emberek közvetlen közelében dolgoztam, családi életükbe nyerhettem bepillantást, tanultam, láttam, hallottam és jééé, tényleg nem én gondoltam rosszul, hogy az otthoni helyzet egy rémálom. A család összetartó, szeretetteljes is lehet, ahol segítik egymást, ahogyan azt gondoltam. Eltanultam tőlük az új mintát, de sajnos nem tudtam gyakorolni, mert saját családra még nagyon sokat kellett várnom (ma már van).

Lett tehát sok új családi tapasztalatom és viselkedési forma, ami nekem tetszett. Így ezeket leírtam. Leírtam mellé azokat (kritikusan nézve magamat, semmit sem kihagyva) és összehasonlítottam. A vágyott listán lassan haladtam végig és hülyeségnek hangzik, de csak olyan szemszögből néztem a világot, filmeket, könyveket, hogy az elsajátítása menjen. Aztán léptem tovább. Tehát ezeket megtanultam, mint szerepeket, mert át kellett írnom magamban a rossz, beivódott viselkedésmintákat.

Nehéz volt, mára is maradt dolgozni való, de megéri.

Most még nehezebben viselem el szüleim viselkedését, mert ők semmin nem hajlandóak változtatni, sőt azt hiszik csak ők látják jól a világot. Nem baj, nekem lettek barátaim, ismerőseim szép számmal, ők azóta is egyedül vitatkoznak.

Sok sikert.

Ezeket a sorokat olvasva szinte a régi énemre ismertem!

Bár nekem az anyuval jó a viszonyom,de volt egy barátom akinek az akkori viselkedésemet köszönhettem.

Én ezt ugy nevezném,hogy energiavámpír volt,illetve a negatív dolgait teljesen rámragasztotta.

Nagyon viharos volt a viszonyunk!Rengeteget veszekedtünk.Olyankor teljesen kifordultam önmagamból,üvöltöztem és olyan cirkuszokat vertemamit még előtte soha.Ezek a veszekedések megpecsételték a mindennapjaimat.Az addigi életvidám lányból,egy mosolytalan,morgós,kötekedős,kiegyensúlyozatlan lánnyá váltam!

Ezt követte egy enyhe kis depresszió..és a zabolátlan viselkedésemet az enyhe kis nyugtatóval lehetett korlátok közt tartani!!

Aztán egyszer csak betelt a pohár!Elhatároztam,hogy ez így nem élet,ez így nem mehet tovább!!

Otthagytam az energiavámpír barátomat!!

Rögtön látszott is az eredmény,lassacskán kezdtem megnyugodni...

Aztán megismerkedtem a mostani barátommal.Nagyon szeretjük egymást.És neki köszönhetően szelíd kis báránnyá váltam.Visszakaptam régi énemet.Újra mosolygós vagyok,újra türelmes,újra szeretek élni!!!!

És a depresszió(vele a nyugtató) is huss eltűnt.

Ülj le.Értékeld át az életed!Ezeket a dolgokat mind fejben kell eldönteni!Aztán ha ez megvolt,lehet elkezdeni "építkezni"!

Meglátod sikerülni fog.

Erőt és kitartást kívánok!