Miért van ez? (Bőv. Lent)

Tavaly szeptemberben kezdődött ez az "egész". Megismertem egy csajt, már olyan volt mint a tesóm, mikor most nyáron elveszítettem. Mikor megismertem akkor kezdtem szarul lenni, pszihogén hányásom volt, alig ettem valamit, egész napokat képes voltam átbőgni.... Vele feküdtem, vele keltem, mindenben őt kerestem.

Októberben összejöttem a párommal... Akkor már ketten voltak akik a legfontosabbak az életemben. A párommal sokat veszekedtem, de végül mindig "visszataláltunk" egymáshoz.

Mikor volt egy kisebb szünet, megismertem egy másik lányt, aki szintén olyan lett mintha a tesóm lenne. Vele máig is így van...

Most úgyérzem mindenki utál. Van egy testvérem, ő idősebb nálam. Szüleim mindig engem találnak meg ha van valami, folyton velem veszekednek, és kérdik, hogy miért nem tudok olyan lenni mint a nővérem? Testvéremmel tűz és víz vagyunk... Meg hogy csak teher vagyok nekik amióta megszülettem.

Már teljesen elvesztettem a tavalyi önmagamat, mindenben a rosszat keresem és szinte semmi sem érdekel, és ez a tanulásra is rámegy. Egyre jobban kezdenek leromlani a jegyeim, pedig most állok a tovább tanulás előtt.

Olyan mintha mindenki ellenem lenne, hogy csak magamra számíthatok. Sokkal törékenyebb lettem...minden sértő szó miatt el tudnék kezdeni bőgni, tavaly ezek elmentek a fülem mellett. A nagy veszekedések után magamban teszek kárt...és már komolyan azon gondolkodtam múltkor is hogy mi szükség van rám, és kinek hiányoznék ha meghalnék.... Már nem tudom mit kezdjek magammal, nem tudok változtatni.

Holnap megyünk egy találkozóra, ahol ott lesz a párom, testvérem, meg az a lány akit tavaly nyáron elveszítettem... Testvérem utálja a páromat. Mind a ketten azt akarják, hogy velük legyek. Én meg válasszak hogy kit haragítsak akkor magamra....

Elegem van ebből az egészből..... :S

Szerintetek mit csináljak....?