Volt már csupán attól halálfélelmetek, hogy belegondoltatok abba, hogyan működik a világegyetem? Ki vagy te? Hol voltál? Mivé leszel?

jehova..

hát, nekem is szokott ilyen lenni, de én úgy vagyok vele, hogy ez izgalmas, hogy egy ilyen felfoghatatlanul érdekes és órási dolognak a része lehetek, hogy egy cseppnyit is megláthatok, megismerhetek a kozmosz világából, és szerencsésnek érzem magam, hogy a létezésnek, az időnek és térnek ebben az apró szakaszában és pontjában itt lehetek, nem csak az én életem rövid, a Föld élete rövid, az emberiség élete. Párezer év semmi. Halálfélelem helyett örüljünk ennek, hogy különlegesek vagyunk, szerencsések, hogy tudunk örülni, csodálhatjuk a természetet, mert ha tényleg a véletlen műve vagyunk, ha tényleg minden véletlenül formálódott, akkor ez művészi, zseniális. A kozmoz is ki fog hunyni, a csillagok sorra kialszanak, és örök sötétség, élettelenség lesz rajta urrá. imádom. Először féltem tőle, de amióta félelem nélkül tanulmányozom hobbiszinten, imádom, teljesen máshová emelte az életemet. Ez a tudomány gyülekezete :)

ne haragudj a pontpontpont miatt, abban hiszel, amiben szeretnél, gyakorold nyugodtan.

Én nem hiszek teremtőkben, nem szoktam imádkozni senkihez. Ha pedig van kihez, az szomorú, mert akkor Istenről a képem nem lenne a legszebb. Szét kell nézni a világban, hogy mennyi rettenetes és borzasztó dolog történik ártatlan emberekkel, gyerekekkel.

mi egy nagy "kísérlet" részesei vagyunk: mindenki kap vmennyi "kezdőtőkét" én pl normális anyagi helyzetek közé születtem, viszonylag jó helyre, vki meg nem.

mindenkinek az a feladata, hogy gazdálkodjon azzal, amit kapott.

nem mondom h igazságos, de az élet nem az. ha ezt elfogadod, máris könnyebb; ha nem keresed, h vmi miért jó, vagy rossz, attól még kersheted az értelmét, csak el kell fogadni amit találsz, vagy épp nem találsz

bocsi ha kicsit érthetetlen, de ezeken sokszor gondolkodok és mindig rengeteg ötletem van :)

jahova tanúisoknak üzenem, hogy azért nem úgy van az teljesen...

amúgy, el lett mondva hogy miért az ember felelős.

vulkánkitörések? OMG!!! te nem tanulsz? a föld is él.. a vulkánkitörés pedig az életéhez kell...

hm..(hívő vagyok)(azaz református :) )

volt már halálfélelmem... nem bírom a csöppnyi emberi eszemmel felfogni:

a mennyei atyám teremtett minket a semmiből. de hogyan? és ő hogy lett? nem mi voltunk az első ilyen "kísérletei?"

talán egy körforgásban vagyunk?

miért vagyok ilyen kicsi ebben a világban?

miért nem törhetek ki?

miért nincs biztonságban az otthonom, aki a kedvesem, aki a Föld??

halálfélelem.. jobb lenne talán meghalni? nem akarom megízlelni a felnőttséggel járó gyötrelmeket... az ősembernek nem volt pénze, mégis boldogan élt...elveszek..szédülök...nem kapok levegőt..és végül felébredek...és inkább elkezdem bővíteni lelkem hatalmas világát, melyben én vagyok a szeretet középpontja, a mese valósággá válik, ezer történet íródik ott... ez a világ megnyugtat.....

egy átlagos jól nevelt hívő 12 éves lány :)