Hogyan változzak meg?

Sziasztok!

A segítségeteket szeretném kérni. Szeretnék megváltozni de nem tudom hogyan tegyem. Egyszerűen utálom magam.

Szóval nagyon negatív az önértékelésem. Mindig csak a rossz tulajdonságokat veszem észre magamban.

Nem tolerálom magam körül az embereket. Akik barátságosan közelednek felém még azokat is taszítom magamtól. Szerintem mogorva és durva vagyok ráadásul az éles nyelvemet is mindig a szeretteimen köszörülöm (család barátok). Befelé forduló és csendes vagyok de ha kell meg tudok szólalni. Mondjuk amúgy sem tudok kivel beszélgetni. Csak édesanyámmal néha és egy lánnyal akivel ritkán találkozom. Vágyom a társaságra és a barátokra de nem jövök ki jól a korombeliekkel. Az osztályomban van 3-4 ember akivel elvagyok a többiek pedig semlegesek de olyan igazi jó barátaim nincsenek. Továbbá azt sem szeretem magamban, hogy érzékeny vagyok és sokat sírok de mások előtt soha. Ha emberek vannak körülöttem mindig visszatartom és ha egyedül vagyok akkor sírom ki magam. Anyukám szerint egy tragika vagyok mert szeretek szenvedni.(szerintem nem) Ha szeretek valakit azt sem tudom kimutatni. Mert minél jobban szeretek valakit annál jobban kötekedek vele vagy egyáltalán nem is mutatok semmilyen érzelmet. Nehezem tudok az érzéseimről beszélni és kimutatni őket. Mintha szégyenelném.

Nagyon maximalista vagyok. Legyen szó bármiről mindig a legjobbat akarom nyújtani és a legjobb akarok lenni. Ha ez nem jön össze akkor pedig jön az önmarcangolás.

Mindig másokhoz hasonlítgatom magam, hogy ők milyen csinosak, okosak, kedvesek, barátságosak, jó sportolók stb és arra gondolok: "Hol vagyok én hozzájuk képest".

Előbb beszélek aztán gondolkodom. Az esetek többségében nagyon megbánom azt amit kimondtam és olyankor iszonyú lelkiismeret furdalásom van.

Ráadásul van egy fiú akire elég érdekesen tekintek. Az emberekben először a rossz dolgokat veszem észre de benne semmi rosszat nem látok. Ő egy angyal. Mindig feszült és ideges vagyok ha találkozok vele mert próbálok nem a fentebb leírtakhoz hasonlóan viselkedni. Ebből adódóan mindig leégetem magam előtte és sértő dolgokat mondok neki pedig nem akarok. Utólag megtudtam, hogy kb. fél éve nagyon tetszettem neki. De őt is "ellöktem" magamtól mint a többi embert.

Úgy érzem nem tudom felszínre hozni az igazi énemet. A felmenőimtől is csak rossz tulajdonságokat örököltem. (külső és belső) Teljesen tehetségtelen vagyok mindenhez ezért hobbim sincs. Próbálom jobban megismerni magam de nem megy és nem tudom hogy kellene változnom. Amolyan szürke kisegér lettem mert nem merek senkivel beszélni nehogy megbántsak valakit vagy valami rosszat mondjak amiből később bajom lesz.

Tudnátok segíteni valahogy? Már egy beszélgetésnek is nagyon-nagyon örülnék. Kérdezzetek nyugodtan ha valamit még tudni szeretnétek. Ha valami még eszembe jut (remélem nem) akkor leírom. Könyörgöm azt ne írjátok, hogy menjek pszichológushoz és hogy ilyen meg olyan vagyok.

Köszönöm hogy elolvastad!

Ui: Most így utólag átolvasva elnézést kérek a szétszórt fogalmasásért. Annyi mindent akartam egyszerre leírni, hogy ez sült ki belőle.