Mit rontok el, miért így kezelnek az emberek? Egyáltalán miért ilyen a legtöbb ember?

"...Mit rontok el..." - Mit akarsz elérni? Be akarsz illeszkedni, vagy független akarsz maradni?

"...miért így kezelnek az emberek? Egyáltalán miért ilyen a legtöbb ember?" - Arisztotelész szerint a humor etikailag elfogadható gúny (és ezzel teljesen egyetértek - talán ezért veszett el belőlem a humorérzék). Az emberek szeretnek gúnyolódni, mindig is az volt a menő és a falkavezér, aki tudta taposni a másikat. Mindig is így lesz.

Amúgy sok ilyen van, mint te, csak mindenki be akar illeszkedni, mint ahogy te is mondtad, hogy megpróbáltad. És az ilyen fajták is csak nevetnek másokon, semmi megbánás nem mutatkozik az ilyen arcokon - még ha gondolják is, akkor se teszik, mert az sem menő (és ez gyakorlatilag ugyanannyit ér, mint az általad említett "partyarcok").

Szóval megkérdezem: Ezek után is be akarsz illeszkedni? Akkor menj el velük bulizni, alkoholizálj, dohányozz, hányd le minél cifrábban a falat, akkor leszel te ász. Drogok is jöhetnek, az se tesz rosszat a hírnévnek. Minél kevésbé törődsz a jövőddel, annál jobb társaságba kerülsz.

Én viszont nem illeszkedtem be és sose akartam beilleszkedni. Kerültem a társaságukat és én is gúnyolódtam rajtuk. A jó jegyeim és a "kívülálló" gondolkodásom elég erős vár volt ellenük. Általános iskolában se voltam velük, középiskolában se. Egyetemen pedig egy év nappali után más egyetemre mentem, így átváltottam estire, mert nem bírtam elviselni őket. Ne hidd azt, hogy nem volt társadalmi életem; volt egy jó baráti köröm, volt pár barátnőm, akikkel még mindig jó barátok vagyunk. Sok év kemény munka után, belegondolva, hogy az életem nagy részét tanulással töltöttem, ezerszeresen megtérült a szenvedés ára. Ma már Bruttó 500K HUF a havi fizetésem, van családom. Minden nap feltűnik egy régi ismerős arc. 10 évvel ezelőtt az ilyen láttán hányinger kerülgetne ilyenkor, de most csak nevetek rajtuk. Látom, hogy szakadt ingben vannak, a stressz szétveti őket, halálra dohányzott hanggal hörögnek a másik féleszűre. Van, akit a "sarkon" láttam. Vért izzadnak minden egyes 5 Forintosért, és egymás torkának ugranak egy-egy "viccesebb" megjegyzéskor. El nem tudod képzelni, hogy mekkora mennyiségű endorfin szabadul fel ilyenkor a szervezetben. Volt, mikor egy ilyen esetet láttam, a földön fetrengve röhögtem egy éjjelen át...

Le kell vonni a következtetést, hogy az ilyen emberek a felnőttkorukra már nem élvezik az életet, csak szenvednek, egymást még mindig ugyanúgy lenyomják, minden egyes gondolatukat egy erőszakos cselekedet kísér. Úgyhogy kb 24 éves koruktól már a pokolban érzik magukat, így mondhatjuk, hogy az ilyenek átlagos élettartama nem haladja meg ezt a kort. Én pedig nevetek rajtuk, megérdemlik. Nem fogadtam el tőlük soha cigit, se alkoholt, se egyéb tudatmódosító szert. Én érzem, hogy meg fogom érni a nyugdíjamat. Az én életem az iskola után kezdődött, nem előtte. Ma is látom a fiatal generációt, 11 éves srácok a diszkóba igyekeznek(?!), a 8 éves is cifrábban káromkodik, mint bármelyik családtagom. Én kapásból meg tudnám mondani egy csomó emberről, hogy ki lesz prostituált vagy munkanélküli. Egyébként is jobb az általad megalapított családdal boldog lenni, mint hogy tizenévesen magaddal és a jöttment barátnőddel ellenni.

Úgyhogy azért tragédia a "ti" életetek. Ha be akarsz illeszkedni, de nem tudsz, akkor se iskola időben nem érzed jól magad, se utána. Leterhel a számos elutasítás, sokszor fognak beléd rúgni. Az ilyen emberek ugye a vesztesek. De ha ezzel a szánalmas próbálkozással elveszted azt a sok időt, amikor a fiatalkorodban mások eltartanak (és lenne időd magaddal foglalkozni), rájössz utólag, hogy az életed elrontottad. Ugyanolyan vagy nem sokkal jobb képességű és képzettségű leszel, mint ők. Életed végéig vesztes leszel, a munkahelyeden ugyanilyen hierarchia fog uralkodni, az emberek ugyanígy fognak felfele nyalni, oldalra könyökölni, lefele taposni. Ráadásul azzal, hogy te is támogatod őket, még inkább eltéríthetetlenek lesznek erről az útról. Úgyhogy azt is válaszolhattam volna, hogy miattatok. De ez már egy másik történet...

Döntsd el, mint akarsz kezdeni magaddal az életben. (Megjegyzés: ált 7-24 éves korodig tanulsz, ami nincs 20 év, ha nem vesszük figyelembe az alsó tagozatot és az egyetemet (amik ugyebár társadalmilag jobb), akkor 8 év: de az átlagéletkor ma már 80 - meddig és mikor akarsz boldog lenni?)