Belefáradtál már az életbe?

Nem tudom, hogy nő vagy-e vagy ffi, és milyen idős, de lehet, hogy olyan megpróbáltatások értek, ami ennek a kérdésnek a feltevésére sarkallt.

Azért elmondom, hogy 70 éves ffi vagyok, és NEM fáradtam bele! Pedig már 12 évesen félárva lettem azóta dolgozom. Sokszor nagyon be kellett osztani az ennivalót, és a mások által levetett ruhákban jártam. 23 évesen csupasz fenékre megnősültem, és rengeteg nehézség ellenére 5 év múlva lakást szereztünk. Munka mellett tanultunk, gyerekeket neveltünk. Tehát küszködtünk az ÉLETTEL rendesen, e-szerint belefáradhattam volna, de a problémák leküzdése felett érzett öröm miatt jól érzem magam a bőrömben, és megelégedetten tudok visszagondolni az elmúlt életéveimre. Nem kell más, csak célokat kitűzni magunknak. Rövidtávút, hosszútávút. Természetesen igyekezni a realitás talaján maradni. Amint sikerül egy-egy célt elérni, leküzdeni a cél elérését akadályozó nehézségeket, az igen kellemes érzéssel tölt el. Úgy érzem, hogy tettem valamit, amire büszke lehetek. Még annyit, hogy nem voltam-vagyok tolvaj, törtető, másokat letaposó.

Javaslom, gondold végig mi az, amit eddig tettél, és mit szeretnél még elérni az életben. Idézd fel az elmúlt idők problémáit, amit megoldottál. Tűzzél ki újabb elérhető célokat, és talán elmúlik a „belefáradtság”. Sok sikert hozzá!

"Belefáradtál már az életbe?"

Hülye vagy? x)

14 éves vagyok, sokáig tart még az élet

és belefáradtam...

belefáradtál

aludj egyet.

Ahogy volt töritanárom mondta: "Minden nap háború. S ha már túléltük, örülhetünk neki."

Ezt mondom én is. Lehet hogy fárasztó, de a nap végén kiderül hogy valamit mégis jól csináltál azon a napon mert még ott vagy. Örülj annak, hogy van még holnap, az életről senki nem mondta hogy könnyű lesz, de ha az lenne, nem lenne izgalmas ;)

"IGEN.MERT A SZÜLEIM MINDIG LE TORKOLTAK.HA JOVOL HA NEM.S EZÉRT ÁLANDOAN HARCOLNI KELL." -

Igen, mikor ilyen reménytelen a dolog, tényleg belefárad az ember. Ne harcolj, csak kerüld el őket, vagy egyszerűen ne törődj velük, ha a füled mellett ordítanak se. 18 évesen egy jó szakmával vagy diákhitellel simán otthagyhatod őket. Inkább tűzz ki olyan célokat, amiért harcolhatsz, és legfontosabb, hogy olyat, ami a tiéd, és nem a másé, nem a szüleidé!

Amúgy pedig én is voltam pont ilyen helyzetben: Kb. olyan mint mikor egy madár szedegeti a rovarokat, de közben felfele is kell nézzen, hogy jön-e a sas. Nem tudsz vele harcolni: Tanulj meg menekülni és elbújni is, úgy hogy közben ne menjen rá sok energiád, és élhesd a saját életed! Azt legyőzni aminél erősebb vagy nem kell nagy tudomány.

Nem hosszú az élet.Rövid.Csak erre mindig a végén jövünk rá,s bánkódunk az elpuskázott lehetőségeken.Szerintem nem ez az egy életünk van,de minden életben csak az arra az életre jellemző lehetőségeink vannak,amiket tényleg meg kellene élni.

Egyébként tényleg bele lehet fáradni az életbe,de nem érdemes.Ha olyan úton jársz,ami nem elégít ki,ami lehangol,nem okoz örömet,szakíts az egésszel,és indulj másfelé.A legtöbb dolognak váratlanul eljön a megoldása.