Mit tehetnék? Fordulhatok egyáltalán valakihez?

úgy érzem mindennap ,mikor felkelek egészen addig amíg le nem fekszem,hogy nem vagyok más csak egy darab sz@r ,hogy céltalanul tengetem a mindennapjaim,hogy nem látom értelmét a létezésemnek,céltalannak érzem az egész életemet.

néha próbálok minden apróságba belekapaszkodni,még ha az ilyen apró dolog is,mint hogy : ha kitakarítok szép tisztaság lesz,ha melózom pénzem lesz,ha elolvasok egy jó könyvet,attól több leszek,ha találkozom a barátaimmal,akkor kellemes délutánt töltök el velük.

mindezek azonban olyan rövid ideig tartó örömöt okoznak,

és olyan pitinek érzem...olyan üresnek érzem az egész életemet,elveszek a mindennapokban,monoton teszem a feladataim.semmi és senki nem érdekel úgy igazán,

nem mondanám hogy rosszkedvű vagyok állandóan,inkább jellemző rám az egykedvűség, a közöny minden és mindneki felé.sokakat eltaszítottam már magamtól emiatt.

mintha a lelkem teljesen el lenne torzulva. elvonatkoztatok most mindentől:családi háttér,barátok,ilyesmik,mert mind rendben vannak.itt a probléma egyedül velem van,mégis képtelen vagyok szemléletet váltani,átértékelni az egész életemet,a helyzet az hogy ugyanakkor senkivel sem tudom megbeszélni azt a sok gondolatot,ami bennem van,ami úgy kikívánkozna belőlem,mert úgy érzem mindenkiben hogy csak süket fülekre találnék,senki nem értene meg igazán.bár volt rá precedens hogy megpróbáltam,,és amit gondoltam,beigazolódott: nem értették...

már nem tudom,kihez fordulhatnék,mit tehetnék,mert kezdek beleőrülni abba hogy egy olyan ember vagyok aki senkitől sem érdemel szeretetet,törődést,érzem,hogy mindezt senkitől nem várhatom el,mert egy betegesen szar alak vagyok. kezd betelni a pohár ,mert egy élőhalott roncs személyisége szívderítőbb az enyémnél.

úgyhogy próbálnék változni,csak azt nem tudom hogy hogy sikerülhetne?