Vannak olyan emberek akik magányra születtek?

Szerintem van olyan ember. Pl.: ÉN

Nekem sincsenek igaz barátaim, vagyis van 1-2 ember akivel jóban vagyok, de neki is csak akkor "kellek", ha baj van vagy kell neki valami. Szóval ja:(

Igen, vannak olyan emberek, itt vagyok pl én is. Alig van pár ember akivel úgy igazán jóban vagyok, azok is sok-sok kilóméterre innen.. A többinek meg csak akkor vagyok jó ha éppen ki kell őket húzni a sz@rból..

Egyébként hány éves vagy?

Vannak emberek akik magányra születtek,de szerintem Te nem tartozol közéjük,csak még nagyon fiatal lehetsz,de talán érettebb a korosztályodnál,ami megnehezíti a dolgokat!

Én is ilyen voltam és bennem maradt is meg bőven magányosságra való hajlam!

Én túl komoly voltam,hogy a korosztályom "jujjistenem tényleg megfogta kezed" stílusú beszélgetéseibe beleszálljak!

Utólag kicsit bánom,mert még most is bőven van időm komolykodni,és szerintem neked is!

24 L

Persze!

Hál isten én nem tartozok közéjük mert a sulink egyik legismertebb tanulója vagyok :) De nekem is szükségem van magányra.de osztályunkban van 2 gyerek aki ugyan ilyen hívjuk őket nem jönnek ez ment fél évig hát nem jöttek mi mer hagytuk őket VISZONT egymással nagyon jól kijöttek/nek

épp ezért azt ajánlom neked hogy te is keresd az ilyen hozzád hasonló embereket azokkal biztos jól ki jössz majd ;).

ha bemész a mi osztályunkba, akkor látsz ott az osztály sarkában egy csomó diákot röhögcsélni és a tegnap esti buliról beszélni, meg arról, hogy hogy itták le magukat, meg hogy ki kivel nyalakodott, de utána ha tovább nézel, meglátsz egy lányt egyedül ülni.....ez a lány lennék én....nekem csak 1-2 barátom van, és hiába látom, hogy ő az én lelkizéseimet nem tudja felfogni, és abszolút nem érti, h mit beszélek neki, akkor is elmondom, h mi a bajom.... nekem ez a "receptem".....

nem túl hatásos, de csak a suliban és idegenek között vagyok zárkózott, (otthon abszolút nem) azért, mert nem szoktam odamenni kisebb csoportokhoz, mivel látom, hogy ők úgy is jól megvannnak, nem hiányzok én oda, és amúgy is, nem járok bulikba, ezért nem tudok hozzászólni a témához, és unalmas a dumám.

Én pl. igénylem a magányt, napi max. 1-2 órát viselek el emberek társaságában. Magányra "születtem", bár sajnos nem mindig kapom meg.

De látom, neked más a problémád.

"úgy érzem , hogy mindenki csak elvisel maga mellett" - írod. Úgy érzed, de ez csak a te érzésed, ne felejtsd el, hogy nincs rá bizonyíték!

Ha látsz két embert, akik együtt vannak, akkor nem feltételezed, hogy csak megtűrik egymást. Azt hiszed, jóban vannak. Magadról viszont azt mondod, hogy csak megtűrnek. Ez ellentmondás, nem logikus. Azért érzed így, mert rossz magadról a véleményed. Ez egy előítélet. Ezt a gondolatot zárójelbe kell tenned, nem alapozhatod rá a cselekvésedet, mert nem logikus! Vedd úgy, hogy aki szóbaáll veled, az nem megtűr, hanem valamennyire kedvel. Ez valószínűbb, mint hogy csak megtűr.

"az emberek egymással nagyon jól elbeszélgetnek de velem már nem beszélnek ilyen vidáman"

Két típushiba szokott lenni.

Az egyik, hogy valószínűleg túlzottak az elvárásaid. Azt hiszed, hogy a többi ember, akik rengeteget beszélnek egymással, őszintén vagy mélyen vagy érdekesen beszélnek. A legtöbbször valójában felületesek, érdektelenek és üresek a társalgások, nem nagyon terjednek túl az udvariaskodáson és a rutinon.

Ezt írod: "csomó dolgot nem tudok megbeszélni senkivel", ami egy valós probléma, de tudnod kell, hogy ezzel mindenki így van. A legtöbb ember a legfontosabb dolgokat nem tudja megbeszélni még az ún. szeretteivel sem. Ez nem jó, de nem csak rád igaz.

A másik jellegzetes hiba, hogy lehet, hogy nem adsz elég érintkezési felületet másoknak magadon. Csak akkor tudsz másokkal kapcsolatba kerülni, ha meghallgatod őket és érdeklődést mutatsz irántuk, helyesled, amit mondanak (és ehhez néha hazudni is kell), ill. te magadról is megosztasz információkat. Ezt sokan nem merik meglépni, beszédük személytelen, és az ilyen emberek nem tudnak kapcsolatokat teremteni. Ha beszélgetsz valakivel, az idő 1/2-ében 2/3-ában hallgasd őket figyelmesen, a többi részében magadról ossz meg információkat. Beszélgetni nem egy egyszerű, magától menő dolog, hanem komoly munka is lehet.

vannak akik igénylik, de nem arra született senki, hogy magányos legyen

itt sokakat találhatsz akiknek ugyan ez a problémája, mert mindenki aki így érez egész nap otthon van és netezik és itt olvasgat (nah ez most én lennék)

ha van kedved beszélgethetünk, írhatsz privit úgyis egész nap itthon vagyok