Valahogy megpróbálnátok lebeszélni erről az önutálattal teli életmódról?

első körben annyit mondok neked, hogy elmúlik. serdülő korban vagy, ilyenkor jelentkeznek ilyen őrültségek, te egy kicsit tlzásba viszed de az ok ez leeht.

de ha rá akarsz segíteni, van egy tanácsom. csinálj jó dolgokat... menj el önkéntesként segíteni, hajléktalanoknak, árváknak,kiskutyáknak, akárminek. az egy dolog hogy nekik jót teszel, de magadnak is, ez jó lelki terápia. erőltesd rá magad, adj pénzt a koldusnak, vegyél ajándékot egy barátodnak "csakúgy" mert rá gondoltál. ajándékozd meg édesanyád valamivel amit te csináltál.

igen, ez most úgy hangizk mintha a nagyanyád adna neked tanácsot hogy hogyan legyél mintapolgár, de nem, én tudom hogy ezeket most lesz*rod, de hidd el nagyon soakt segít ha hasznosnak érezheted magad. az is jó ha csak elmész dolgozni diákmunkára. bármi. egyrészt lekötöd időd nagy részét, másrészt csinálsz valamit.

kezd apró dolgokkal: hívd fel a barátaid akiket megbántottál és kérj bocsánatot (ez lesz a legnehezebb, de ez kivitelezhető a legkönnyebben).

...az egyetlen baj ilyen korban - tudom, tapasztaltam saját bőrömön - hogy eszed ágában sincs megvalósítani ezeket. neked kell rájönnöd hogy az életed értékes, és hogy a barátaid szeretnek és te is őket, én nem magyarázhatom el mert nem fogsz nekem hinni.

ugyan, én is voltam hasonlóképpen mint te, fiatal és elveszett. az élet szépségére neked kell ráeszmélned, úgysem hiszed el hiába mondom:)

taláán még annyit tudok segíteni, ami nekem lételemem, hogy az élet szépségét ne nagy dolgokban keresd. lásd meg mindenben: a virágban, a kutyád szemében, a macskád dorombolásában, egy szerencsés napban, vagy az eső kopogásában.

ez msot mocskosul szentimentálisnak és nyálasnak hangzott, de ha megtanulod értékelni az apró szépségeket, a világ pici csodáit, akkor boldog ember leszel.

az már rajtad múlik hogy hol keresed ezeket, de mindenhol ott vannak. nem tudsz olyan színteret mondani szerintem az életben ahol nem találok valami szépet, csodát neked.:)

pedig én is csak egy mocskosszájú, lázadó fiatal vagyok, nem buddha.

Hagyd abba az önpusztítást. Első lépésként vonulj el valahova, és sírd ki magad. Hülyén hangzik de segíteni fog. Nem kell bocsánatkéréssel, meg ilyenekkel foglalkozni ha nem barátod a barátod, hanem csak egy ismerős aki akkor keres amikor kell neki valami.

Hagy abba az önpusztítást és a testedben kártevést, mert nem old meg semmit csak fájni fog, és ronda hegek maradnak a helyén, mait jó pénzért persze eltüntet a plasztikai sebész, de ne erre költsd a pénzed.

Több mint való ki fogod nőni, de el is fajulhat ha nem tudsz rajta változtatni. Senki más nem képes, csakis te.

Ha szeretsz írni és megnyugtat akkor írj. Nem baj ha morbid és véres, és tele van erőszakkal. Persze ne úgy írd mint a naplódat, hanem mint egy könyvet. E/3 magadra levetítve. Vannak horror és thriller könyvek is ( talán bejön az egyik és gazdag leszel mint a HP írónője)

"szívesen gyilkolnék (de csak rossz embereket), néha a saját családomat is meg akarom ölni"

Nem ismerem a családodat, de nem hiszem hogy rossz emberek lehetnek. Ha nevelnek, és eltartanak akkor biztos nem.

Fogadd el magad, 16éves vagy előtted az élet, azt kezdesz vele amit csak akarsz kár eldobni értelmetlenül. Én fiú létemre azt mondom hogy a kicsit akaratosabb lányok könnyebben tudnak érvényesülni munka és pozícíó terén ( alkalmi szex nélkül is)