Hogyan lehet legyőzni a lustaságot?

Teljesen komolyan kérdezem, és komoly válaszokat várnék erre a kérdésre.

Régen, kb. 5 éve teljesen más voltam. Tanultam, érdekelt minden, rajzoltam, stb. Magamtól kezdtem el a német nyelv mellett tanulni egy picit franciául, meg angolul is. Dalszövegeket fordítgattam, rengeteget írtam (történeteket), szerettem kirándulni, mászkálni, meg minden.

Most sem tanulok rosszul, de régen legalább elővettem a könyveimet, most már csak ritkán, és hiába van 4 egész felett az átlagom, néha úgy érzem, ez nem jó így akkor sem, mert többre lennék képes... Talán azért érzem ezt, mert általános suliban még jobban odafigyelnek az emberre, vagy én nem tudom, de ott meglátták bennem a tehetséget, itt meg szarnak arra, hogy helyesíró versenyen is voltam pl., megyein, és mégis olyanokat visznek versenyre, aki közel sincs azon a szinten, mint én. Igazságtalannak tartom ezt. Egyedül matekból mondom azt, hogy fejlődtem, régen nem értettem, most nagyon jó tanárom volt, de a következő évben már más lesz, amit nagyon sajnálok. Az angol nyelvet is szerettem egészen addig, amíg olyan tanáraink voltak, akik nézték valamibe azt, hogy ki mit tud, mennyire érti, ehelyett a mostani csak azokkal foglalkozik, akik folyton csak nyaliznak, és hiába kapnak jó jegyet, minden egyes évben újra megtanulják, hogy mi a különbség az egyszerű jelen és a folyamatos jelen idő között...

Egyébként a lényeg az, hogy szeretnék ugyanolyan lenni, mint régen voltam, nem szeretnék ilyen lusta lenni, és csak a gép előtt ülni, de sokszor teljesen kedvetlennek érzem magam, és nincs is igazán annyira motivációm sajnos.

Néha a hangulatingadozásaim is gátolnak ebben, de leginkább a lustaság meg az, hogy "úgyse lesz jó", mert haszontalannak érzem magam, mert elhitetik velem ezt az egészet, és így nincs is kedvem semmihez. Nem a tanárokat akarom ezért hibáztatni, mert biztos bennem is van hiba, csak már nem éget a bizonyítási vágy, hiába tudom, hogy jobb lennék, úgy érzem, akkor se számítana.

(Ne értsetek félre, nem vagyok becsvágyó, sem nagyképű, semmi ilyesmi, csak igazságtalannak érzem az effajta diszkriminációt, meg a fent leírtakból szerintem meg lehet érteni, mit érzek, és hogy értem ezt az egészet, gondolom nem vagyok ezzel egyedül.)

18/L