Mi a következő lépés? Mit tegyek?

Kb 3 éve az életem kicsúszott a pályájáról, pár történésen kívül nem történik velem semmi. Itthon vagyok, nincs munkám és nem tudom mit akarok az élettől. Sose tudtam mit szeretnék csinálni, inkább azt tudtam hogy szeretnék valamit csinálni, haladni. Itthon már anyagilag nem tarthat el senki, és egyre nagyobb konfliktus forrás ez. Szeretnék kitörni, új életet kezdeni, messze innen. A sorozatos állás visszautasítások után egyre inkább arra kellet rájönnöm hogy vissza kell mennem a suliba. Érettségivel kitörölhetem mondhatni. Szeretnék fősulira menni, de nem tudom hova. És ahogy az nálam lenni szokott minden döntésem hirtelen jön és utolsó pillanatban.

Kinéztem magamnak egy sulit Pesten, gondoltam hátha felvesznek pótfelvételin, de már csak fizetős szak van azt meg nem engedhetem meg.

Jövőre tudnék csak újra jelentkezni, de közbe megnéztem a követelményeket és nem tudom hogy képes vagyok rá, újra úgy érzem hogy én nem vagyok elég jó. Hogy vannak nálam jobbak. Tegnap még azt képzeltem milyen lesz kolisnak lenni, új embereket ismerek lesz életem. Erre ma hogy kiderült hogy ez lehetetlen, mint ha minden erőm elszállt volna. Megint a padlón vagyok és azt nézem hogy egy újabb év telik el azzal hogy az életem nem halad semerre.

Ha valahogy ki tudnám használni ezt az évet és képezni magam hogy jövőre felvegyenek akkor talán, de olyan erőtlennek érzem magam. Kezdem feladni, nincs már bennem remény se a kitörésre. Anyámnak lesz igaza aki azt mondta hogy olyan leszek mint a semmire se jó alkoholista apám aki az utcán halt meg.

Hogy lehetne erőt merítenem, miből? Azt szeretném ha már nem csak álmodnám a változást hanem átélném is.

21/F