Hogyan tudnám lezárni a múltam?

igen általánosra gondoltam, semmi gond nyugodtan kiírhatod magadból! :)

2. válaszoló: Tudod engem páran engem nagyon tönkre tettek, elvették ami a legfontosabb volt és bemocskoltak. De tudod ez sem érdekel. A barátaim voltak ez nálam olyan szent szó. Mint látható meg sem érdemelték, de nem érdekel.

Még mindig mindenkit szeretek, ha csak nem jobban a távolságok miatt. Természetesen azt a pár lányt nem kedvelem olyan szinten, egy kis gyűlölet még van, de annyira hiányoznak. Mindenki.

Most este kimentem a régi helyeinkre annyi de annyi emlékem van.. Mekkorákat bulizunk, te jó isten...

Nem tudok kilépni a múltamból.

Inkább elmegyek a legkedvesebb helyeinkre és csak ott ülök mint 1 kupac szar és az emlékeimbe meredek.

Szerintem már az agyi működésemre is káros hatással van ez a rengeteg hirtelen hangulatváltozás.

Egyik pillanatban teljesen elvagyok a jelenben talán még vidám is vagyok.. Aztán egyszer csak meglátok valamit és egy nagyon mély szomorúságba pottyanok. Aztán jön a vágyakozás kicsit izgatottság érzése.. Aztán megint nagyon szomorú leszek, szinte vigasztalhatatlan. Aztán pedig egyik pillanatról a másikra felállok és újra a jelenben vagyok. Ismét az a motorikus semmilyen kedv.

Kezdhetném ott hogy a városban minden fiatal szeretett. Végig mentem az utcán és mindenki köszönt, integetett stb.

Valószínűleg ezt irigyelhették meg ennyire a legjobb barátnőim. Akkoriban volt egy igen nagy pletyka.. Tényleg durva volt a sztorija.. Erre én, mivel a legjobb barátomról legyen szó szépen leállítottam a pletykát.. Próbáltam neki is szólni, hogy mi megy körbe a városba de nem értem el sehol. Ezért szóltam legjobb bnőmnek, hogy mivel úgyis együtt mennek másnap Balatonra szólhatna neki.. Elmondtam az egészet mi hogy volt. ÉS hogy ezt így ahogy van mondja el neki.. NA és mit mondtak?? Hogy az egész városba én kürtöltem ezt szét én találtam ki és nekik is elmondtam de megkértem őket, hogy ne mondják el a legjobb barátomnak. (akiről a pletyka szólt)

Mondani sem kell az a legjobb barátom kellően dühösen megmondta milyen állatnak a milyen testrészét dugjam a tudom hogy hova... Szóval nagyon fincsi volt, úgy hogy azt sem tudtam mi történt. És az a 3 lány tett arról, hogy az összes többi közeli barátom is hecceljen rám. Aztán valamit nagyon beetettek mindenkivel, mert 2 hónap alatt már senki se szólt hozzám. Aztán nagy nehezen betudtam bizonyítani hogy nekem mind ehhez semmi közöm. Aztán össze jöttem egy nagymenő sráccal, aki nem is olyan "nagy".. Amiután szakítottunk a srác füttyentett egyet és ismételten senki se szólt hozzám.

Ezt így 3 hónap alatt.

Az ominózus legjobb barátom 2 év után hitte el nekem, hogy semmi közöm nem volt a pletykához és hogy pont én voltam az aki kiállt mellette..

3 év elteltével már kezdenek lecsillapodni a kedélyek..

ÉS nekem ez hiányzik??! Tudom, hogy óriási hibát követnék el avval, ha újra vissza lépnék egy ilyen közösségbe.

Nem.

Viszont öröm az ürömben, hogy ez alatt a majdnem 2 hét alatt nem volt időm ezen rágódni. Nem foglalkoztatott, pedig 3 éve nem jártam annyit azokon a helyeken ahol régen bandáztunk, mint az elmúlt 1 héten.

Inkább letisztulni kezd bennem, hogy miért NE tegyek semmit.

Tovább lépni szerintem akkor fogok tudni, amikor már nem itt lakom, amikor már semmi sem tud emlékeztetni, amikor már mással kell foglalkoznom.