Mi van velem? Mitévő legyek? (Kifejtés lent. )
Szóval erről még senkinek nem beszéltem részletesen, de már nem bírom tovább. Besokalltam. Benne van a pakliban, hogy páran fel fognak ismerni a következendő hegyi beszédem után, de már ezt is leszarom.
A helyzet az, hogy én egy tizenéves (ha konkrét számot írnék, valószínűleg nem vennétek komolyan) lány vagyok, legalábbis biológiailag. Kb. egy éve bennem van egy olyan érzés, hogy rossz testbe születtem, ergo nem igazán érzem magam lánynak. Ciki/nem ciki, ez van. Egyszerűen nem érzem magamének az olyan 'tipikus női' tulajdonságokat, mint a szépség, finomság, törékenység, empátia, érzékenység, kedvesség, álmodozásra való hajlam, logikátlanság, mentális gyengeség, hiszti, kényesség ésatöbbi. Ez valahogy nem én vagyok. Továbbá nem érdekel a divat, a szépítkezés, a romantika (okádhatnékom van a nyáladdzástól), sőt megfelelési kényszerem sincs, nagyívben teszek mások rólam alkotott véleményére és a társadalmi elvárásokra. Egyébként minden ismerősöm azt állítja, hogy fiús vagyok, az osztályfőnököm már tett célzást a nemi identitászavaromra is (véleménye szerint ezzel "küszködöm"). Még az általam hordott ruhák is fiúsak, önszántamból. Kényelmesebbnek tartom az olyanokat és 'otthon' is érzem magam bennük.
Őszintén szólva baromi idegesítő tud lenni, mikor utasítgatnak a többiek, hogy legyek már lányosabb. Valószínűleg fogalmuk sincs, milyen érzés ez. Ha már itt tartunk, adhatnátok tippeket a leállításukra is...
Mellesleg anyunak már utaltam erre a problémámra, de azt mondta, majd kinövöm. Én ebben nem vagyok olyan biztos és őszintén szólva nem is akarok megváltozni. Nem akarok olyan lenni, akire azt mondják a férfiak, "tipikus nő". El sem tudom képzelni magam így.
Igazából már abban sem vagyok biztos, hogy az oszimnak van igaza. Megfordult a fejemben az is, hogy én is normális vagyok, csak egyszerűen kissé különbözök a többiektől és csak a társadalmi elvárások miatt jutott eszembe valaha, hogy abnormális lennék. Ez még a jobbik eset lenne. Sőt, az is közrejátszik (nem azt mondom, hogy ez a kiváltó ok, de tény, hogy tetézte a dolgot), hogy mindenhol (itt, GYK-n is) azt hallom/olvasom, hogy lánynak/nőnek lenni mennyivel szarabb... és ha tényleg így van, pláne nem akarok az lenni (egyébként sem).
Én már nem tudom, mi ez. Tőletek csak annyit kérek, világosítsatok fel. Tudni szeretném, mi ez az egész és mit lehet vele kezdeni (?).
Bocs, ha netán zavarosra sikeredett a szövegem, ki kellett írnom magamból mindezt. Mentségemre szolgáljon, hogy nem aludtam sokat és hosszú napom volt. Csak azt írtam le, ami éppen eszembe jutott.
Ha végigolvastad a monológomat, köszönöm.
válasza:lehet hogy tényleg a fiatal korod miatt van, nem azt mondom hogy kinövöd, hanem nem jött még elő a női éned
ha 18-19 évesen is így érzed akkor érdemes komolyabban elgondolkodni rajta hogy mi is legyen
válasza:Végigolvastam a dolgot, és hidd el, nem olyan nagy a gond, mint amilyennek látod. Biztosan nem könnyű és ez érződik azon is, hogy a korodhoz képest milyen jól látod a dolgokat és meg tudod fogalmazni a gondod. Figyelj. Fogadd el, hogy te egyszerűen ilyen vagy, ilyen a természeted. Nincs ebben semmi rossz, sok hozzád hasonló ismerősöm van, ezzel meg lehet tanulni élni, bár tényleg nem a legdurvább dolog a világon.
Azt tudom javasolni, hogy ne próbáld meg a társadalom véleménye alapján értékelni a helyzeted, mert akkor nagyon súlyos a dolog. Ez olyan, mint mikor valaki meleg- nincs vele igazából semmi gond, de a társadalom egy idióta megszokásból elítéli.
Fogd fel úgy a dolgot, hogy te egy durva egyéniség vagy. Nem vagy abnormális, egyszerűen különbözöl a többiektől. Ez van. Azokat, amiket leírtál, minden 5. emberről el lehet mondani (nem szeretik a nyáladzós cuccokat, stb...). Az, hogy te nem érzed magad lánynak, butaság :) Figyelj. Ez is azért van mert van a fejedben egy kép az ideális, a normális, az átlagos lányról. És mivel te ettől különbözöl, másnak érzed magad. De ez helytelen. Te ugyanúgy lány vagy, és ezt a stílusodat sokan értékelik (bár az én barátnőm lenne ilyen). Ráadásul sokkal jobb a helyzet, mint a plázacicáknál. Azt javaslom hogy fogadd el a dolgot és próbáld meg átgondolni, esetleg nem-e vonzódsz a saját nemedhez (nem a stílus a lényeg, hanem a nem). Mert akkor lehet, hogy megvan a válasz a kérdésedre. De ha nem vagy leszbikus, akkor is sok fiú értékelné azt, amilyen vagy, bár nehezebb őket kifogni a mai világban, mint azokat, akik a hidrogénszőkére szivatott hajú műlányokat szeretik. Én személy szerint megmondom őszintén, csodállak. Amiatt, mert nem attól félsz, hogy nem illesz a többi ember közé, hanem csak megijedtél attól, amin most keresztül mész. De ha lehiggadsz, és egy éjjel fennmaradsz ébren, és hallgatsz valami jó kis zenét, ellazulsz, és tisztázod magadban a dolgokat, könnyebben fog menni minden, és hamar megérted, mi is történik benned és körülötted.
A legjobbakat kívánom neked, és ha bármi egyéb kérdésed van, írj nyugodtan!
15/F
válasza:Egyszerűen más vagy, mint a többi lány. Én is más vagyok, nem egy hímnemű mondta, hogy velem másképp lehet beszélgetni, mint a többi nővel, velem úgy lehet beszélgetni, mint egy férfival.
Ennek ellenére igenis nőnek érzem magam, hozzáteszem, párom van, gyerekem, és mégis, más vagyok, mint a többi nő, inkább férfias vonások tapasztalhatóak rajtam természetileg. Pl utálok takarítgatni, giccseket beszerezni a lakásba, festegeni magam (de ha nagyon muszáj megcsinálom).
férfias vonások: (nem mindegyik előnyös) szanaszét hagyok mindent, érdekelnek a technikai, tudományos kütyük, szeretek a kertben szerelgetni meg a hobbimmal kapcsolatos dolgokat stb.
És persze mondanom sem kell, ilyen voltam kamaszkoromban is. De legalább én vagyok az, aki elmondhatja magáról, hogy az "első szerelme neki az utolsó". (Legalábbis az osztályunkból)
Megnyugodhatsz, teljesen normális életed lesz, a fiúk tapasztalatom szerint utálják a nyálas, édibédi, cukimuki lánykákat, illetve csak egy bizonyos dologra használják fel őket.
26/N
válasza:Hűha! Megmondom őszintén, nem erre számítottam.:D Ezekszerint mégsem vagyok deffektes, ennek örülök.
Második válaszoló; igen, én is erre próbáltam rávilágítani. Túl sok az ún. dogmatikus elvárás a társadalom részéről, ennek köszönhetően már-már belém rögzült egy kép a 'normálisról', s mivel én ettől a képtől különbözöm, abnormálisnak hittem magam. Egyébként a lányok abszolút hidegen hagynak, szóval a szexuális orientációmra nem fogható a dolog.:D A meleges hasonlat pedig tetszett, valóban erről lehet szó.
A harmadik kommentelő olyan dologgal szembesített, amit nem gondoltam volna. Illetve eddig is tudtam, hogy egy kisebb hányad kifejezetten az én "fajtámra" bukik, de a többség eddig mindig az 'egy nő legyen nő' szöveggel jött, s ez arra engedett következtetni, hogy a fiúk/férfiak igenis a 'tipikus nőket' preferálják. Egyébként a komment többi részét is hasznosnak vélem.
Természetesen az első és a negyedik válaszoló is hasznos választ adott, csak az ő szövegükből nem tudok semmit kiemelni.:D
Mindenkinek nagyon köszönöm a válaszokat (pláne a másodiknak), tényleg sokat segítettetek! Mostmár nem az a bizonyos feljebb említett kép lesz a mérce számomra.
válasza:Szia!
Tulajdonképpen off, de nem is tudnék olyat írni, amit előttem már ne említettek volna, esetleg még azt, hogy gyerek- és kamaszkoromban én is ilyen voltam... az osztálytársnőim nagy része balettozott, én judoztam, később vívtam... hosszú.
A kommentem igazi motivációja egy olyan "apróság", amit a kérdés elején írtál, mégpedig az, hogy nem szeretnéd leírni a korod. Ha nagyon szépen megkérlek, megtennéd mégis? Egyszerűen az írásoddal annyira "rendben van" minden, hogy megcsillant bennem egy reménysugár napjaink fiatalságával kapcsolatban :)
Előre is köszi, ha megteszed :)
Tessa
válasza:Nagyon szépen köszönöm!
...és IGEN!!! Egy értelmes tizenéves :D Visszaadtad a reményt ;)
Tessa
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!