Miért akar mindenki visszahúzni?

19 éves vagyok. Sajnos nagyon sok minden nem úgy alakult/alakul úgy az életemben, ahogy szeretném. Ennek ellenére megpróbálom optimistán nézni a dolgokat. Egész életemben csúnyának tartottam magam, de szeptemberben összejöttem egy sráccal, azóta szakítottunk, és teljesen megváltoztam. Magabiztosabb lettem, kivirultam. Örömmel nézek tükörbe, mert tetszik amit látok. Viszont osztálytársaim, barátnőim is szóltak már be, hogy hogyan tetszhetek magamnak, amikor pocakom van. És amikor azt válaszolom nekik, hogy nem érdekel, mert most két kiló súlyfelesleg miatt nem vagyok hajlandó fogyókúrázni, akinek tetszek, annak tetszek így is. Erre azt mondják, hogy hülye felfogásom van, így nem fogok tudni érvényesülni a világban. Vagy amikor azt mondom, hogy nem fogok kontaklencsét tetetni, nem fogom legyantázni a karom, vagy műkörmöt tetetni, mindig azt vágják a fejemhez, hogy haladnom kellene a korral. Vagy amikor örülök, hogy jó jegyet kapok azt mondják, hogy nem számít sehova úgysem. Vagy amikor sikerült a nyelvvizsgám, azt mondták, hogy úgysem a papír számít, hanem a nyelvtudás. Bárminek örülök, állandóan lehurrognak. Most bennem van a hiba, hogy megpróbálok örülni az apró dolgoknak, vagy ők irigyek?

Előre is köszi a válaszokat!