Mit gondoltok erről? Más is érez így?
22 éves lány vagyok. Amikor ülök a buszon, héven, metrón, villamoson, vagy bármelyik tömegközlekedési eszközön, és nagy tömeg van, folyton azt érzem, hogy néznek, hogy kiröhögnek, hogy szánalmasnak tartanak, hogy kilógok a társadalomból, és sosem leszek képes beilleszkedni.
De nem csak utazás közben, hanem suliban is folyton ezt éreztem, hogy kilógok mindenhonnan, hogy valahogy nem tartozom oda. Persze mindig volt 1-2 ember, akikkel elvoltam valamennyire, de mégis magányosnak éreztem magam.
Egész életemben egy évig volt egy lány, sok évvel ezelőtt, akivel nagyon jóban voltam, mindent meg tudtam vele beszélni, nagyon szerettem őt, mindig próbált nekem segíteni, nagyon jól éreztem vele magam, de az egyik p*csa bekevert, és ezután már sosem voltunk jóban. Valószínűleg nem tetszett annak a csajnak, aki keverte a sz@rt, hogy mi ennyire jóban vagyunk. Mindig csalódnom kellett az emberekben, és sosem éreztem azt, hogy maximálisan boldog vagyok.
Gondoltam már arra, hogy pszichológushoz megyek, de az a baj, hogy az ilyen sztk pszichológus csak felírna egy raklap gyógyszert, aztán csá, neki nem érdeke igazából, hogy meghallgasson és segítsen, mivel alulfizetik, így belesz@rik az egészbe…A magán pszichiáterek meg alkalmanként 8-10 ezer Ft-ot elkérnek, nekem meg nincs ennyi pénzem, mert jelenleg munkanélküli vagyok. Hiába végeztem el egy felsőfokú OKJ képzést, nem kellek sehová, mivel mindenhová 1-2 év gyakorlatot kérnek. Tavaly júniusban végeztem, azóta nem kapok állást sehol, pedig vagy 500 önéletrajzot elküldtem már, telefonálgattam, személyesen is mentem, jelentkeztem mindenféle alja munkára is, de semmi. Így utólag jobban jártam volna, ha általános után nem gimibe, hanem szakmunkásba megyek pl. villanyszerelőnek…
Igazából már ott tartok, hogy bármilyen munkát elvállalnék, csak történjen már valami, mert én egyszerűen beleőrülök már ebbe az egészbe, de közben meg bennem van a félelem, hogy mi van, ha nem fog menni a munka, amit kapok majd, mi van ha nem fogok tudni beilleszkedni, mi van, ha utálni fognak a munkatársak. A legsz@rabb az egészben az, hogy én inkább a művészetek iránt érdeklődöm, de nem tanulhattam abban tovább, mert anyámék nem engedtek, mert hogy „azzal nem lehet elhelyezkedni”… Most sokat értem azzal, hogy üzleti suliba mentem, mert kb. ezzel a papírral is a s*ggemet törölhetem…
Szóval belegondolni abba, hogy ha kapok is munkát, akkor max. gyárban, vagy valami k*rvára legalja sz@rt, és életem végéig ott rohadhatok, mert se kapcsolataim, sem lehetőségem arra, hogy ingyen eltöltsek 1-2 évet egy gyakorlati helyen, mert a szüleim nem engedik meg. Pedig ahelyett, hogy 1 éve itthon ülök, már eltölthettem volna egy fizetés nélküli, egy éves gyakorlatot valahol, és akkor legalább előrébb lennék, de neeem, sosem engednek nekem semmit, mert hogy ameddig, az ő házukban lakom, az ő szabályaikat követem, és nincs vita. Ami egyrészről érthető, csak most megint bebizonyosodott, hogy nem volt igazuk ebben sem.
Annyira utálom, hogy mindenbe beleszólnak, hogy nem lehet saját életem, megőrülök már itt, és ameddig munkám nincs, még egy sz@ros szobát sem tok kivenni sehol.
Borzalom belegondolni abba, hogy életem végéig nettó 70 ezer Ft-ért gürizem majd ki a belem, olyan melót végzek majd, amit nem is szeretek, az önbecsülésemet, emberi mivoltomat széttapossák, csak egy rabszolga leszek, megaláznak, meggyötörnek, és sosem szállhatok ki a mókuskerékből, amíg meg nem döglök. Annyira félek ettől az egésztől. Úgy érzem képtelen vagyok végigcsinálni ezt az egészet. Gyenge sz@rnak érzem magam, és megrémiszt ez az egész élet. Nem tudom más, hogy képes ezt végigcsinálni.
A másik meg, hogy oké, amikor az embernek már van családja, akkor az motiválja, hogy értük tegyen mindent, és ez ad nekik erőt, de én nem látom értelmét ilyen világba gyereket szülni, hogy ő is majd élete végéig csak egy rabszolga legyen, mert én sem tudnék neki semmit sem segíteni abban, hogy jobb munkát kapjon, vagy bármi.
Szóval csodálom az olyan embereket, akiknek se kutyájuk, se macskájuk, se családjuk, semmijük sincsen, mégis kitartanak, és teszik a dolgukat, mert nincs más választásuk, és tudom, hogy rám is ez vár majd, csak sz@r belegondolni, hogy az élet összességében csak egy szenvedés, és csak pár apró dolog van benne, ami jó. :(
Úúú hát bocsi, hogy ilyen r*hadt hosszú lettem, de valahogy nem tudtam leállítani magam.
Köszi, hogy elolvastad.
válasza:Szegénykém! Együtt érzem veled. Én még csak 18 vagyok, így a második feléről az írásodnak nem igazán tudok mondani semmit, de az első fele tökéletesen igaz rám is. Mindenkiben csalódtam, és azt érzem, hogy nincs szükségem már senkire, így az eddigi a felszínes barátságokat hátrahagyva nem járok el sehová, csak itthon lógok.:/
18/L
válasza:Kedves Kérdező!
Értem, hogy mit érzel, mivel nekem is volt már hasonló időszakom, és még most sem érzem magam 100%-osnak. Tudom, hogy könnyen elgyengülhetek, és visszasüllyedhetek egy még rosszabb állapotba, ahol még cselekvésképtelenebb vagyok, és még jobban szenvedek.
Mindig csalódunk emberekben - ez igaz. Én is sok emberben csalódtam, főleg a közelmúltban, még tegnap is. Nagyon sok "barátot" veszítettem el. Ha szükségünk van valakire, akkor könnyen elhihetjük azt egy emberről, hogy olyan, amilyenre nekünk szükségünk van, olyan, milyennek mi elképzeljük, amilyet szeretnénk hogy legyen, de ez sajnos nagyon ritkán van így.
Én is (sok mindenben egyezünk) sokszor gondoltam már arra, hogy pszichológushoz megyek (aki elvileg nem írhat fel gyógyszert, mivel bölcsészkaron végzett), de nekem sincs rá pénzem, és abban se vagyok biztos, hogy segítene. Van olyan ismerősöm, aki járt pszichológushoz, de semmit nem javult az állapota.
Szerintem neked egy olyan emberre van szükséged, akivel tudsz beszélgetni, meghallgatná a problémáidat, és segítene megoldást keresni rájuk.
Én örülök, hogy ilyen részletesen leírtad a problémádat, és szeretnék neked segíteni. ha szeretnél velem beszélgetni, akkor nyugodtan küldj egy mailt, és én válaszolok rá, amint tudok.
Addig is kitartás! (:
válasza:Azt hiszem rám is ez vár kb... Amúgy ha már TÉNYLEG semmi lehetőséged nincs, akkor még mindig ott vannak az ilyen helyek, hogy McDonalds vagy ilyesmi. Oda mindig van felvétel, bár igaz, hogy egy szemét szar "munkahely", de legalább egy kis pénzt kereshetsz vele. Bocsi, de én sem tudok amúgy segíteni, mert én még az egyetemet se tudom hogy hova megyek tovább, mert SEMMI nem érdekel az ég világon... Szóval csak sok szerencsét tudok kívánni :(.
17/F
válasza:Először is:
Szükségesnek tartom azt tisztázni, hogy bámulatos a kommunikációs készséged, - Aki így meg tudja fogalmazni, le tudja írni, - ilyen jó helyesírással a problémáját, - annak meglepő, hogy ilyen problémái adódnak, (persze miért is ne adódhatnának?).
Én egy 43 éves férfi vagyok és hiszed vagy sem, jártam hasonló cipőben.
Háromszor voltam munkanélküli eddig, és tömegével vannak azok a cégek, amelyek megígérik, hogy keresik a munkavállalót " a fejleményekkel kapcsolatban", de "linkek, mint a véres hurka"! Van olyan cég, amelyik 1991 (!) óta "keres"...
Következetesnek és - sajnos - erőszakosnak kell lenned, ha eredményt szeretnél elérni, ezek feltételek, amelyek által előrébb léphet egy ember a mai Világban. A lánykereskedelemmel, az "üzemi k*rva" kereséssel ( "MegBiSZható, fiatal, női munkaerőt keresek!") - javaslom, - óvatosan bánj, mert amikor benne vagy, már nincs menekvés! - A túl előnyös ajánlat aljasságot fed!
Ha vidéken él az ember, akkor nehezebb helyzetben van, - de ez nem vigasztalhat Téged sem.
Úgy gondolom, hogy kommunikációs irányba kellene "kutuszgálnod", - szerintem nem is tudsz arról, hogy milyen - jó kommunikációs készséged van. Például körülnézhetnél itt:
- Vagy hasonló kaliberű oldalak, hasonló tartalmat hordozó részein is...
Kérlek, áldozzál rá időt, - hátha bejön, - aki így tud kommunikálni, annak nem feltétlenül egy eladó pult mögött van a helye!
És még valamit: Az egyéniségedet ne add oda semmiért! - Maradj meg ilyennek, amilyen most vagy!
13:01-Köszönöm szépen, hogy ilyen hosszan válaszoltál nekem. :) Az a baj, hogy az ilyen call centerekben nagyrészt gyakorlatot kérnek, mint amit linkeltél, élből a másodiknál fél éves call centeres gyakorlatot kérnek.
A másik probléma meg az, hogy most egy szabvány önéletrajzon nem jön át, hogy én mennyire jól kommunikálok, vagy bármi, ott csak azt nézik, hogy volt e benne gyakorlatom, és mivel rengeteg a munkanélküli, így élből azt veszik fel, akinek volt már ebben gyakorlata.
A másik meg a tárgyalóképes angol nyelvtudás. Na most középszinten beszélek valamennyire angolul, de ez korántsem megfelelő erre a célra sajnos.
Igazából engem az újságírás érdekelt nagyon, mert úgy éreztem, hogy lenne hozzá tehetségem, de a szüleim nem engedték, mert azzal nem fogok elhelyezkedni...
Most meg nem tudom, hogy mit kezdjek magammal, mert habár elvégeztem egy üzleti sulit, de mivel nincs gyakorlatom, így sehová sem kellek. Mindenhol gyakorlatot kérnek már, kb. a WC pucolásához is. Szóval nem egyszerű.
Érdekelt volna még a grafikus szakma, vagy a kiadványszerkesztés, de ezeket sem engedték, mert ezekkel sem lehet elhelyezkedni...
Írok egy könyvet, hátha bejön. :D Viccen kívül, tényleg elég sz@r a helyzet Magyarországon.
válasza:Azért itt álljunk meg egy pillanatra:
Beszélned kellene a szüleiddel, hogy miként képzelik el - koponyára lebontva - a jövőtöket!
22 éves vagy, - nem lehet számukra meglepő az, hogy önállósulási törekvéseid vannak. - Hiába szeretnél Te önálló életet élni, ha a "szülői szeretetük" lehetetlenít el! Az tetszene nekik, hogy ne "élősködj" rajtuk igaz, de hogyan keressél munkát, ha mindenbe beleszólnak? És egyáltalán: Miért csodálkoznak ezek után, ha egyre inkább abba az irányba mozdulsz el, hogy "Mindegy, milyen áron, de innen el kell mennem!" - Naná, hogy ha ezt sikerrel hajtod végre, akkor meg Te leszel a "hálátlan".
Javaslom, ülj le velük és kérdezd meg őket, hogyan, meddig, és milyen mértékben gondolják "természetesnek" az életbe avatkozásukat? Nem veszik észre, hogy ők vetnek gátat az életed élésében? Kell erről beszélni, - mert ha nem, akkor az erősödik meg bennük, hogy mindent hibátlanul tesznek, - ami Veled kapcsolatos.
Ha más irányú végzettséget akarsz szerezni, ahhoz sem árt valami munka, - ami mellett sem egyszerű továbbtanulni, de így?!... Jó az nekik, ha a "fejükre nősz", - mert akkor nem is kell erőltetni a keresgélést, türelemmel kivárod, amíg a halál magához nem szólítja őket, - és "rendezve az ügyed". Jó lenne ezen elgondolkodniuk, - elgondolkodniuk, és nem "bosszún" agyalniuk, (az ő érdekük is, amit szeretnél).
Szerintem nemes egyszerűséggel csak arról van szó, - és kérlek, bocsáss meg, ha tévedek, - hogy nem akarnak elengedni a szülői háztól és ezt ebben a formában meg is tudják valósítani. De ha súlyos beteggé válik valamelyikük, - és még mindig tehetetlenül, az őrület határán várod a semmit, - akkor mit fogtok kezdeni? Ezen még nem gondolkodtak el?
ERRŐL BESZÉLNETEK KELL, - nincs más megoldás!
Ezt JAVASOLOM Neked, - ezt diktálja a józan ész is.
válasza:Hát igen olyan problémáid vannak, amik elég gyakoriak, de mégse tudja rá senki a választ. Mi leszek ha "nagy" leszek? :D
A kérdésed első felére hát így ismeretlenül nem lehet választ adni, több lehetőség is van:
- nem vagy megelégedve magaddal valamiért, amiért nincs önbizalmad
- magamból kiindulva: régebben valóban kibeszéltek a hátad mögött, és hiába hogy ma már egyáltalán nem így van, mégse tudsz ettől megszabadulni.
-Van valami a külsődön, a megjelenésedben, ami miatt tényleg kiröhögnek...
+Még nem tudom, nem jutott eszembe több.
A pályaválasztás meg az ilyen szintű szülői jelenlét nálam is probléma, vagyis már csak részben.
Szüleiddel le kell ülni beszélni magabiztosan, nem pedig hisztizve, dühből mert akkor nem vesznek komolyan. Inkább csak tényeket közölj velük, ne magyarázkodj, ne hagyj nekik időt válaszolni is rá. Nincs joguk megakadályozni azt, hogy valóban olyan munkát végezz amit szeretsz, és így nem lesz egy rakás sz@r az életed hátralévő része.
Ha érdekel az amiről papírod van akkor menj el dolgozni egy tescoba vagy valahova, (jobb mint szalag mellett ülni), és közben keress állást, küldözgess önéletrajzokat mindenhova. Pár 100 után csak lesz valami eredmény, ha nem akkor majd a köv. pár 100nál. Így lesz saját pénzed, tehát kicsit önállósodhatsz, felhozhatod szüleidnek egy vitában pl.
Ha nem érdekel, akkor is sok lehetőséged van. Ha szüleid nem "engedik meg", akkor sincs veszve semmi. Esti tagozaton is el tudod végezni azt a tanfolyamot ami érdekel, közben tudsz valahol dolgozni. Sok helyen van olyan lehetőség is, hogy csak hétvégén dolgozol 12/nap, és 70eHUF a fizetés, ami suli mellett elég jó.
Elég ha mindent lerendezel, és csak akkor szólsz a szüleidnek. Nem tehetnek semmit, utcára meg nem fognak kidobni..
Remélem segítettem valamit.
19/F
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!