Csendes vagyok de miért?

Én is hasonló típusú vagyok. Nem szeretek magamról, a gondolataimról, sem a problémáimról beszélni. Van, aki szerint jobb, ha az ember kibeszéli a problémáit, de ezzel én nem így vagyok. Attól, ha vkinek elmondom, semmivel nem érzem magam megkönnyebbültnek vagy ilyesmi.

Bár nálam ez változó, van amikor tényleg elkezdem mesélni, hogy mi a helyzet, de általában nem is érdekli, mert nyilván nem is azért kérdezte, csak, hogy kérdezzen vmit, de akkor mi a frászt mondjak rá.

Szóval nem vagy egyedül :)

A mizu, mi a helyzet kérdésekre nem is lehet mit válaszolni. Nem is mindig kell. Amolyan klisékérdés. Néha felteszi valaki, aztán elkezd önmagáról ömlengeni, téged meg sem hallgatva.

Zárkózott vagy, egyedül is elszöszmötölsz a gondolataidban. Tinédzserkorban előfordul, befelé figyelés és fejlődés időszaka. Ennyi.

vársz valamire. talán arra, hogy egyszer valaki megértsen a kevés szóból is. kiábrándultság, unottság. nincs aktív életed, mert nem kényszerülsz rá.

én is hasonló vagyok, de én inkább azért, mert elegem lett az emberekből. egyébként sem kell mindig mindenkinek mindenről tudnia, hagyjanak egy kis magánteret. ennek ellenére aránylag aktív vagyok.

a probléma az, hogy hiába ajánlanám fel, hogy beszélgessünk erről, nem tudnál és nem is akarnál semmit sem mondani, mert valószínűleg nincs életed, mi csak a naplód vagyunk.

tehát mit is akarsz egyáltalán ezzel az egésszel? unatkozol?

Velem is sokszor is van ez.. De ha egy kicsit jobban megismerem az illetőt vagy esetleg első pillanattól olyan a kisugárzása h egyszerűen magamat tudom adni akkor dumálok, de am nem nagyon szoktam én se :D Meg kell találnod azokat az emberek vagy esetleg azt a bizonyos partnert akivel önmagad tudsz lenni és ezzel együtt nincsenek gátlásaid a beszéddel. (:

..néha velem is előfordult h teljesen magamba fordultam de a mostani oszt.kirándulás ezt megváltoztatta megint :)) szal fel a fejjel te is megtalálod azokat az embereket akikkel tudsz felszabadultan dumálni, csak legyél nyílt az emberek felé