Most akkor mivé váltam? (hosszú, bocsi)

4 éve kerültem először a padlóra. (érzelmileg, úgy érzetem mindenki cserbenhagyott)(se munka, se semmi)

Igyekeztem segítséget kérni a "barátaimtól", felvenni velük a kapcsolatot, de sem az sms-re, sem a telefonokra, sem pedig az e-mailekre nem válaszoltak.

Akkor jöttem rá, hogy milyen igaz is az a mondás, hogy- "bajban ismerszik meg az igaz barát". Senki sem állt mellettem. Majd nagy nehezen a zenében találtam kiutat, megoldást. Valamennyire sikerült talpra állnom, de következett a következő pofon. Ami még 2 éven keresztül tartott (egyetem), aminek a következménye az lett, hogy újra a padlóra kerültem és megtörve éreztem magam.

Ez alatt az időszak alatt sokat változtam, durvább, agresszívabb, lenézőbb és ridegebb lettem. Mostanra úgy érzem sikerült túljutnom a holtponton, de még visszacsúszhatok.

Viszont előkerültek a "barátok", akik szívességeket kérnének tőlem, de én nem segítek, ők pedig megsértődnek.

(és ez engem nem zavar)

Tudom, csak magamra számíthatok, bízni senkiben sem tudtam egészen mostanáig. Találkoztam egy férfival, akinek a jelenléte teljesen lenyugtat, úgy érzem hasonlóak vagyunk (szerinte nem,és mind a kettőnknek erős a jelleme), de ez a férfi nagyon távolságtartó velem, pedig néha azt érzem, hogy jól kijövünk egymással és hogy kedveljük a másikat. (Én legalábbis kedvelem)

Őszintén meséltem neki magamról, soha senkinek sem nyíltam meg ennyire és ilyen hamar. Teljesen nyugodt vagyok a társaságában. Róla viszont semmit sem tudok, csak hogy foglalt.

Kicsit bunkó stílusú és néha megbánt, ami néha rosszul is esik, de egyszerűen nem tudok rá haragudni.

Viszont nincsenek érzelmeim. Semmi és senki iránt.

Egyszerűen sz@rok a dolgokba, nem érdekel semmi, az sem ha másokat megbántok. Nem hat meg semmi és örülni sem tudok semminek sem, 4 éve nem mosolyogtam, leszámítva azt a kis időt amit ezzel a férfival töltök. Nála valahogy le sem bírom törölni a vigyort a képemről.

Akkor most mivé váltam? Vagy minek lehet nevezni ezt a dolgot, szakaszt?