Most akkor mivé váltam? (hosszú, bocsi)
4 éve kerültem először a padlóra. (érzelmileg, úgy érzetem mindenki cserbenhagyott)(se munka, se semmi)
Igyekeztem segítséget kérni a "barátaimtól", felvenni velük a kapcsolatot, de sem az sms-re, sem a telefonokra, sem pedig az e-mailekre nem válaszoltak.
Akkor jöttem rá, hogy milyen igaz is az a mondás, hogy- "bajban ismerszik meg az igaz barát". Senki sem állt mellettem. Majd nagy nehezen a zenében találtam kiutat, megoldást. Valamennyire sikerült talpra állnom, de következett a következő pofon. Ami még 2 éven keresztül tartott (egyetem), aminek a következménye az lett, hogy újra a padlóra kerültem és megtörve éreztem magam.
Ez alatt az időszak alatt sokat változtam, durvább, agresszívabb, lenézőbb és ridegebb lettem. Mostanra úgy érzem sikerült túljutnom a holtponton, de még visszacsúszhatok.
Viszont előkerültek a "barátok", akik szívességeket kérnének tőlem, de én nem segítek, ők pedig megsértődnek.
(és ez engem nem zavar)
Tudom, csak magamra számíthatok, bízni senkiben sem tudtam egészen mostanáig. Találkoztam egy férfival, akinek a jelenléte teljesen lenyugtat, úgy érzem hasonlóak vagyunk (szerinte nem,és mind a kettőnknek erős a jelleme), de ez a férfi nagyon távolságtartó velem, pedig néha azt érzem, hogy jól kijövünk egymással és hogy kedveljük a másikat. (Én legalábbis kedvelem)
Őszintén meséltem neki magamról, soha senkinek sem nyíltam meg ennyire és ilyen hamar. Teljesen nyugodt vagyok a társaságában. Róla viszont semmit sem tudok, csak hogy foglalt.
Kicsit bunkó stílusú és néha megbánt, ami néha rosszul is esik, de egyszerűen nem tudok rá haragudni.
Viszont nincsenek érzelmeim. Semmi és senki iránt.
Egyszerűen sz@rok a dolgokba, nem érdekel semmi, az sem ha másokat megbántok. Nem hat meg semmi és örülni sem tudok semminek sem, 4 éve nem mosolyogtam, leszámítva azt a kis időt amit ezzel a férfival töltök. Nála valahogy le sem bírom törölni a vigyort a képemről.
Akkor most mivé váltam? Vagy minek lehet nevezni ezt a dolgot, szakaszt?
válasza:Jól van nem kell játszani a jégkirálynőt,egyszerűen depressziós vagy és kész.
Menj el orvoshoz aztán cső.
Nem játszom. Ilyen vagyok.
És nem hinném, hogy rögtön pszichológushoz kéne szaladni.
(bár látom ez nagyon menő)
válasza:Jól van akkor játszd az eszedet, hogy neked nincs szükséged rá, holott ahogy leírod meg itt sajnáltatod magad eléggé lejön, h ki vagy bukva idegilegXD
HA annyira önállónak érzed magad igyál meg egy teát.
De mivel egy hülye pic*sa vagy úgyx is csak megsértődsz és azt hiszed majd a többi hülye kur*va majd olyan választ ad, amitől megváltozik a világ.
Arra várhatsz.
válasza:Szerintem az első két válaszolónak sem ártana egy nagyon jó pszichológus, sőt a pszichiáterben is talán esélyes lehetne...:-DD
Én megértem kérdező, hogy kiborultál nagyon. De hidd el, nem érdemes ennyire magunkba esni. Valahogy próbálj meg kilábalni, ha nem is pszichológussal. Én úgy vagyok vele, hogy meglátom az emberekben a jót és a szépet, de ha azt látom hogy lenéznek meg kétszinűsködnek velem akkor hagyom őket a francba. Nem érdemes az ilyenekkel bajlódni. De vannak jó emberek, ne felejtsd sose.
válasza:@ Fuckmeimfamous
Nem sajnáltatom magam! Kíváncsi vagyok, hogy más is volt-e hasonló helyzetben és hogy ő ezt minek tudta be.
Kis köcsög lehetsz te. Hány évesen osztod itt az észt?
Költői kérdés. Annyit írsz amennyit akarsz, a neten mindenki az aki lenni akar.
Egy másik nézőpontból érdekelt ez a helyzet amiben voltam/vagyok.
@ A válasz írója 82%-ban hasznos válaszokat ad.
A válasz megírásának időpontja: ma 23:49
Igen, tanít.
válasza:Vannak lecsúszott barátaim, akik drogoztak, mert nem úgy alakult az életük.
Te magad ismered el, hogy nem mosolyogsz szinte már évek óta.
Ez azokra az emberekre jellemző, akik depressziósak.
De jól van játszd csak tovább az eszed, már az elején megmondtam, hogy ez lesz.
válasza:Nekem is az jön le, hogy depressziós vagy. Én is az vagyok jó ideje, legalábbis minden jelét tapasztalom magamon - lelkit és fizikait - de nem szokásom mástól várni a segítséget: próbálok magamtól talpra állni. Életem csupán igen rövid szakaszában voltam boldog, hogy utána még nagyobbat zuhanjak.. de ez sem érdekel. Majd lesz valami..
Ha felismernéd a problémát, akkor kezelni is képes lennél. Nem feltétlen pszichológusra gondolok - ugyan miért bízna egy ismeretlenben jobban az ember, mint önmagában vagy egy ismerősben? Keress valamit, ami igenis érzelmeket vált ki belőled, és fontos neked! (Ez lehetőleg ne egy nős pasi legyen..) A többi jön magától..
válasza:Nem hiszem, hogy ez depresszió lenne. Egyszerűen közönyössé váltál a külvilággal szemben. A tanárodban megtaláltad a lelki szemetest, aki mindig meghallgat, és ez neked jó (és elegendő). Szerintem az viszont tévedés, hogy csak magadra számíthatsz (ezt nekem a vele való kapcsolatod bizonyítja).
(23.49-es vagyok megint)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!