Csak én érzem pofátlannak hogy valaki akinek semmi oka nincs a szomorúságra, panaszra, teljesen gondtalan, az órákat fecseg a nem létező gondjairól például egy olyan embernek aki pedofília áldozata lett vagy mondjuk tüdőrákos?

mindenkinek a saját problémája a legnagyobb.

más kérdés, hogy ha épp pedofilia áldozata lettem akkor k*rvára nem fogom végighallgatni aki sír a táskáért.

Mindenkinek más a nagy probléma.

Egy nyolc évesnek például a rossz jegyek, egy tinédzsernek meg a Louis Vuitton táska hiánya. Persze, ha ér valami nagyobb benyomás minket, például amiket te is írtál, akkor átértékeljük ezeket a problémákat, de amíg (hál' Istennek) nincs ilyen, addig ezek a legnagyobb problémáink.

Szerintem erről senki sem tehet.

Minthogy senki sem ítélheti meg mások problémáit, ezért felesleges erről gondolkodni.

A baráti társaságban ált. én vagyok az, aki tudja, kinek mi a búja, és egyszer ketten egyszerre fordultak hozzám segítségért, amikor az egyik azt mondta: "az én problémáim sokkal nagyobbak..." -> én ismertem mindkettőjük problémáját, és az alapján nem volt egyik sem súlyosabb. Megint csak egy olyan ember beszélt, aki nem lát bele mások dolgaiba, de megítéli azokat...