Mások szerint mi értelme van a filozófiának? Téged érdekel?

A filozófia három dologra használatos. Egyrészt elemzési eszközöket, módszereket, logikai sémákat bocsát más tudományok rendelkezésére. Másrészt fejleszti a gondolkodást, aki tanulmányozta a filozófiát, az rugalmasabban és pontosabban fogalmaz és gondolkodik többnyire. Harmadszor, a filozófiát a filozófiai kérdések kutatására is használják, bár ez jár a legkevesebb sikerrel:)

Aki nem megy semmire "az életben", az filozófusnak sem volt jó. Aki ugyanis tényleg filozófus és nemcsak ilyen feliratú diplomája van, az a filozófiát életmód szintjén műveli, vagyis vagy beéri kevés pénzzel és úgy boldog, vagy pedig a gondolkodása rugalmasságát felhasználva kerülő úton válik sikeressé. Nem boldognak lenni filozófiai kudarc, aki boldogtalan, az megbukott mint filozófus. Ismerek filozófiát végzetteket, akik cégvezetők, mások menedzserek, megint mások a médiában tevékenykednek, mások viszont "nem sikeresek", de nem is akarnak azok lenni. Tehát nem igaz, hogy a filozófusok élhetetlenek lennének (csak a rossz filozófus az), és az sem igaz, hogy aki gyakorlatias, annak meg kellene vetnie a filozófiát. Sok "gyakorlati ember" szenved hátrányt attól, hogy túlságosan elhanyagolta a dolgok elméleti oldalát, logikai alapjait és összefüggéseit. Tény viszont, hogy csak a filozófiát ismerni nem elég, egyéb szaktudományokban is jártasnak kell lennie egy embernek. De a legjobb, ha mind a kettőt műveli.

Én is filozófus alkat vagyok. szerintem a filozófia nem más mint annak törekvése, h a gondolatainknak logikai tisztasága legyen. meg annak a törekvése, h kifejezze az ember belsőjét. Ezért az én értelmezésem szerint egy tudós is filozófus, ha az életről magáról is tud mondani néhány mondatot és ugyanúgy a művész is.

valóban nem lehet vele elhelyezkedni, de csodálatra méltó tevékenység. Egy mély érzelmi és gondolatvilágot képvisel, ami rengeteg energiát fogyaszt. kár, h nincs időm foglalkozni vele olyan mélységekben mint régen...

de nem aggódom .. az élet maga filozófia ! az érzékeny, gondolkodó embereknek nincs menekvésük !

Ennek van a legtöbb értelme, ha az ember nem a gyors és biztos anyagi háttért tartja fő értéknek. A filozófia pragmatikus oldala, általában etika, amit a mai fiatalabb generációnak nem ártana felfognia, és alkalmaznia. A filozófia logikai ága megtanít a helyes következtetésre, de ez csak egy példa, és nagyon sokan már nem tudnak érvelni következtetni, premisszáik nem adják a konklúziót, amit ők kimondanak,stb. A logikai ága a filozófiának nagyban segíti a matematikai gondolkodást. A filozófiának minden korban megvolt a maga értelme. Manapság a tudományok már annyira fejlettek, hogy kozmogóniai elméletekre semmi szükség (de ha azt vesszük, márt Thálész megmondta, hogy a Föld gömb alakú, és kering a Nap és saját tengelye körül - de hát minden filozófia, amíg nem bizonyítható, még Kopernikusz és Einstein is:). Sőt. Azért nem árt régi filozófusok műveit olvasgatni. A filozófia sokszor történelmet, társadalmi képet vázol, vagy utópisztikus, vagy konkrét, a konkrét sokszor etika, jogfilozófia. Egy dologban biztos vagyok, aki ilyen műveket olvas,tájékozott lesz, mind a közgazdaság,jog,mind a vallások, mind a történelmi folyamatok, mind a nevelés szerepének kérdésében,és szerintem ez csak hasznos lehet. A filozofálást nem tartom igazán filozófiának, lévén, hogy mindenkinek van véleménye, és mindenki filozófus akkor. De ezt nem gondolom. A munkalehetőségeket figyelembe véve, nagyjából hazánkon kívül főleg Nyugat-Európában illetve Ázsiában nagyon tisztelik a filozófia szakosokat, és az ilyen diplomával rendelkezőket. Elhelyezkedési lehetőségek is vannak, mind itthon, mind külföldön. Tény, hogy aki bróker akar lenni, jobb ha közgazdásznak tanul, illetve egyetlen filozófus sem fog műtéteket végezni, vagy házakat tervezni. De ne is tegye. Viszont a nevelésben és tanításban nagy haszna van, mégegyszer kiemelve, politikai, jogi és közgazdasági szempontból is hasznos,(az egyénre és saját életére vonatkozóan - még sorolhatnám, hogy mire jó)és a többi... gondolkozzunk ezen. Olvassunk el pár filozófiai könyvet! Azon témákból, amilyen tudományterület érdekel bennünket. (akit a jog és a politika érdekel, az olvasgathat Arisztotelész: Politika, illetve mai példa: Habermas: A másság bevonása, vagy Rawls: A népek joga, ezek csak példák, rengeteg különböző megközelítésű elmélet van, néhányat hasznos lenne a gyakorlatban megvalósítani; akit érdekelnek a kozmogóniák, honnan, miből alakult ki a világ, és tart-e valahova, - ide kapcsolnám a lételméleteket, van-e cálja az emberi életnek, az egyéni életre vonatkozó hasznosságon kívül, azok érdeklődnek a fizika után - Kopernikusz, Kepler, Einstein, preszókratikusok).

Szeretem a filmeket is, és nagyon sok filmben találhatóak ilyen tartalmak, pl.Mátrix - és Platón barlanghasonlata abban a kérdésben, hogy amit érzékelünk, az a valóság -e?

Egy mondatban a lényeg: Akit érdekel a filozófia, valamelyik ága - vagy keresi a hasznosságát, olvasson szabadidejében, és néhány mű után mondja meg, hogy hasznos volt-e vagy haszontalan, saját magára, vagy a másokról alkotott képe, az életről alkotott képe szempontjából!

4#

Mindig a mások segítése meg a munkahely teremtés. Az Orbán is azt csinálja már 20 éve, ez az ő feladata. A filozófus feladata a filozófia. Az a jó az egészben, hogy nem kell a gyárban ugrálni éjjel-nappal az alamizsnáért (mert amit ott kapsz az nem fizetés) + nem kell hallgatni a többi tanulatlan, barbár szakmunkás marhaságait. >:3

A filozófiának alap tantárgynak kellene lennie, mert akkor nem lenne ennyi tudatlan és műveletlen ember véleményem szerint. Régen szakmunkásként dolgoztam, bár ez a megfogalmazás nem helytálló, hiszen csak tanulóéveim alatt voltam aktív asztalosként és szomorúan tapasztaltam, hogy ezek az emberek bár értik a munkájukat, alul műveltek. Egyik-másik még normálisan sem tud beszélni és minden harmadik szava vagy baz*dmeg vagy hü*lye. Aki engem az asztalos szakmára tanított az is ilyen volt. Amikor a második évemet töltöttem asztalos növendékként, akkor történt hogy átgondoltam/átértékeltem a dolgokat. Kell az nekem, hogy egész hátralévő életemet ilyen idi*óta seg*gfejek alkalmazottjaként éljem le? Ekkor döntöttem úgy, hogy elhagyom a szakmunkás életet, bár még csak tanuló voltam, az igazat megvallva már az első nap se tetszett. Csináld ezt, csináld azt, késtél, túl korán jöttél, nem jó amit csinálsz, ne ülj le, ne legyél lassú, ne vedd így a levegőt, mosolyogj amikor dolgozol, nem hoop-hoop-hoop, hanem hophophophophop, ütemesebben. Az utolsó tanulóévet egy haverom haverjánál végeztem el, ahol alig kellett csinálni valamit.

Nem is beszélve arról, hogy az imént felsorolt dolgokhoz hozzájön, hogy egész nap állni kell és dolgozni megállás nélkül és mire elég a pénz? A számlákra meg 1kg kenyérre. Arról nem is beszélve hogy ha fáj a fejed pl és leülsz valahova már rád szólnak. A szakmunkások a filozófiát szidják meg általában véve mindent amihez nem kell egész nap szenvedni egy koszos-poros helyen és kell hozzá ész. Ez tipikus.

És akkor jön az amit az egyik hozzászóló mondott. Munkahelyteremtés. Munkahelyteremtés?

A filozófia célja nem az, hogy munkahelyeket teremtsen, azt a vezetőknek kell elintéznie. Ha kitanul az ember egy szakmát azzal se teremt munkahelyeket nem? Amúgy meg ha teremtenének munkahelyet, nem menne el oda senki. A Cigányok is inkább otthon maradnak vagy valami hogy segélyen legyenek mint dolgozzanak. Miért? Őszintén szólva lehet hogy azért mert lusták, mert ingyen élőek de lehet azért is mert úgy bánnak velük is mint bárki mással aki a szakmunkás életet választja. Dolgozz 12 órát a semmiért és fulladj meg az alamizsnába, mert az nem fizetés amit ezekért a munkákért adnak. És akkor mindenki a munkahelyteremtéssel jön, de nem csoda hogy nem halad. Pitiáner apróért senki se fog nyomorogni egy gyárban. Inkább elmennek segélyre meg koldulni, kb ebből a két tevékenységből is összejön annyi mint ezeken az új és csodálatos munkahelyeken nem? De már a Cigányok is inkább tanulnak és úgy vannak vele, hogy majd lesz valahogy csak ne kelljen a szakmunkás rétegben dolgozniuk.

Én régen utáltam tanulni, anyám kitalálta hogy a szakközép suli helyett menjek szakmunkásba. Oda mentem. De így visszagondolva tanulni és utána valami ülő munkát végezni vagy prédikálni valahol ezerszer jobb mint 12 órát lábon lenni, hallgatni a sok tanulatlan patkányt meg a baz*dmegezést. Amikor iskolában voltam ott tisztelettel beszéltek a tanulókkal és ha nem tanultál nem kiabáltak veled, meg nem ütöttek fejbe mert nem vagy olyan jó mint a többiek. Aztán szakmunkásba mentem... ott meg egyből dirigált az oktató, meg jött a baz*dmegezés és társai. Nem tisztelték az embert és folyton piszkált az oktató ha valamit nem jól csináltam és kiakadt a teljesítményemen. persze felesleges mondanom, hogy nem én voltam az egyetlen akivel így viselkedett az osztályban. Az iskolában érdekes módon nem csesztettek a tanárok, maximum megemlítették ha valami nem tetszett nekik, persze ilyen nem igazán volt. Egyszer a haverom annyira kikészült ennek az ürgének a viselkedésétől, hogy nem jött be egy hétre, aztán volt hogy én se mentem be mérgembe... pusztulj ott hol vagy! De őszintén szólva ha egy oktatáson nem 1, hanem 2 gyerek is kikészül, akkor nem hiszem hogy a gyerek a hibás. Minden nap felutaztam Pestre, meglátogattam az ismerős helyeket, jókat ettem kínai éttermekbe, indiánok koncerteztek a téren... akkor azt hallgattam és végül hazamentem azzal a vonattal ami pont akkor ér haza amikor vége lenne a "munkának". Őszintén szólva ha anyám előtt nem bukok le, szerintem többé be se mentem volna, de lebuktam és akkor nagy nehezen rávett hogy menjek vissza. Anyámnak olyan hülye volt a felfogása, hogy ha nem teszem le ezt a szakmát akkor vége van a világnak. Mért és ha abbahagyom és belekezdek egy másikba az miért nem jó? Mondjuk olyanba amihez értek is. :'DD És jött a nyári gyakorlat... egy hónapot a műhelyben kellett tölteni a nyári szünetből, ezen nem puffogtam mert hivatalos volt. Okéé... de aztán ez a taj paraszt kitalálta hogy legyen még egy hónap nyári gyakorlat. Pedig hivatalosan csak egy lehetett volna, jelenteni is akartuk a többi sráccal... de az un főnök munkatársa lebeszélt róla, mondván hogy akkor a következő évben meg leszünk szívatva. Így a nyárból elment még egy hónap... +40°-ban dolgozni, izzadni, a portól alig levegőt kapni sokkal jobb, tényleg jobb mint mondjuk tanárként dirigálni a táblánál vagy egy cégnél a papírügyekkel foglalkozni. Jahh és mindezek tetejében azaz idióta kitalálta hogy az utolsó hónapban is maradjak bent... mondom... várjál csak aranyapa, várjál. Ellopnád az utolsó hónapot is a nyárból? És akkor ne maradjon időm kipihenni az eddigi hülyeségeidet, ne legyen semmi szabadságom? Mert ha az utolsó hónapot is vele töltöm, akkor újra kezdődik a tanév. Jó, pénzt is ajánlott... de van ami egész egyszerűen nem éri meg. Nemet is mondtam. :DD

Egy életre elment a kedvem a munkásélettől.

Megesküdtem hogy soha nem fogok olyan környezetben élni és dolgozni mint ez a kopasz patkány. És akkor jött a harmadik tanév, a legjobb haverom végül (aki egyszer egy hétre nem jött be mint én) átment a szomszédos városba mert ott a haverja üzemeltetett egy asztalos műhelyt. Mondom... ha te elmész mi lesz itt velem egyedül? Na jó nem... ilyet nem játszunk, ha te mész én is megyek. Nem szóltam a "patkánynak", átiratkoztam a haverom haverjához. A patkány meg volt lepve, kérdezte hogy miért nem szóltam neki előre? Mondtam magamban, jahh... hogy megszívathass addig amíg itt vagyok? Mert a hónapot még ennél kellett töltenem, végül a hónap vége fele hívta fel az igazgatóhelyettes és így tudta meg végül hogy én is otthagyom ezt a nyomortelepet, amit ő műhelynek hív. Aztán a hónap utolsó napjain már nem is mentem be hozzá, mert mit tud tenni ez a szerencsétlen nyomorult ha nem megyek be? Aztán végül találkoznom kellett vele, mert addig nem adta oda a havi értékelését ami kell a további tanuláshoz. Bementem hát, ő ott elmondta a véleményét rólam és a viselkedésemről. Én persze oda se figyeltem rá, olyan arcokat vágtam hogy az osztálytársaim is csak néztek. De tetszett hogy a patkány mérges, már nem tehetsz semmit... mondtam magamban. Ide adta a papírokat és elmentem. Aztán volt hogy néha összefutottam vele valahol, de akkor már a tiszteletet se adtam meg neki, nem jónapotoztam neki... mert mindig így kellett köszönteni őt, egész egyszerűen úgy köszöntem neki, hogy csá. Szerencsére csak ritkán találkoztam vele. Mostanában ha látom kocsival furikázni már nem is intek neki.

Na szóval átiratkoztam a haverom haverjának a műhelyébe... ő nem volt köcs*ög. Folyton Playboy-t néztük, 2X annyi ideig tartott az ebédszünet és nem kellet reggel 7-re ott lenni, elég volt 8 körül beérni. Még sört is hozatott, persze én sosem szerettem a sört, úgyhogy meghagytam nekik az én adagomat is. Arról még nem is beszéltem hogy az előző tanműhelybe volt hogy 7 előtt bent kellett lenni télen, hogy begyújtsuk a kályhát. Aztán eljött a harmadik tanév vége, ekkor mivel a szakmunkás vizsga a patkány műhelyében volt bámulnom kellett még a pofáját egy ideig, de csak a vizsga végéig. Aztán levizsgáztam és azóta se nézek az ilyen szakmunkás műhelyek felé.

A dolog lényege, hogy tudni kell kinek mi éri meg.

Nekem nem érte meg a dolog. Ahogy viselkednek, beszélnek egymással, az a kulturálatlanság ami ott folyik, egész egyszerűen szánalmas. Arról nem is szólva hogy okosnak hiszik magukat, munka után egy fröccs társaságában játsszák el a nagy politikust a kocsmában, hogy ha én lennék az Orbán vagy a Gyurcsány akkor mit tennék.

Én azt hiszem hogy attól, hogy valaki nem végez egyetemet még nem kell egy tanulatlan barbárnak lenni. És pont ezért lenne fontos a filozófia és egyéb olyan tantárgyak amik fejlesztik az elmét és a szellemet. Mert akkor az egyszerű, hétköznapi munkásemberek mondatában nem lenne a te hülye vagy, meg e baz*dmeg, meg a dógózzá kifejezés. Meg talán... mondom talán megtanulhatnának gondolkozni és viselkedni is, normálisan a másik emberrel szemben. Nem bámulni a másik emberre mint borjú az új kapura, nem lehü*lyézni a másikat, meg nem baz*dmeg és társai szavakat használni azon mondatokba, melyeket a másikhoz intézünk. Persze lehet ha normális oktatónk lett volna ebben a szakmában dolgoznánk mind akik az osztályban voltunk, de tudomásom szerint egy osztálytársam se dolgozik ebben a szakmában. Lehet ők is utálták ezt a patkányt, csak csendben maradtak. Én nem maradtam csendben és nem bántam meg. Csak azt hogy nem a szakközepet választottam, de érlelődik bennem a gondolat hogy letegyem az érettségit és továbbtanuljak. Mert én ehhez hasonló szakmunkás munkahelyekre biztos nem megyek az hót ziher, akkor már inkább elmegyek koldulni. :DD

Mert nem mindegy, hogy okosak leszünk és sok pénzt keresünk a semmivel; vagy pedig buták maradunk és alig keresünk valamit a sok munkával. Szerintem ez se mellékes nézőpont, hanem fő szempont.