Mit tegyek egy ilyen helyzetben?

Egy nagyon érdekes helyzet történik meg rendszeresen velem: van bennem egy érzés, az érzést én eltitkolom és rendszeresen látom, hogy mással megtörténik az, amit annyira én akarok, hogy szinte belebetegszem.

Példa: iszonyúan lelkizős vagyok, és valahogy túl erősek az érzelmeim. Kicsinek érzem magam és tehetetlennek a kortársaim között. És próbálom erősnek mutatni magam és erre látok egy gyereket, aki állandóan sajnáltatja magát, és ezzel vívja ki mások szimpátiáját. És ez engem hihetetlenül idegesít, mivel nekem valóban gondjaim vannak a túlérzékenységem miatt, de nem akarom kimutatni, ő meg kimutat valamilyen vélt vagy valós érzékenységet, és ő "keres rajta".

És még valami: nem tudom magamat kontrollálni. Nem uralom a személyiségemet. Úgy érzem, teljesen átragad rám azok stílusa, akik körülvesznek, és nem én döntöm el, mit mondok. És emiatt hülyének néznek és utálnak sokan.

Shh... nem bírom elmagyarázni... ez olyan szar. Szóval valahogy társaságban teljesen más gesztusokat és beszédstílust, viselkedést mutatok. Olyan, mintha lenne egy "megfigyelő" bennem, de az nem állna kapcsolatban "velem". Mintha nem én irányítanék, és ahogy kimondok valamit, már látom magamban, hogy mekkora hülyeség volt.

Nem tudom, érti-e ezt valaki, ha egy értelmes ember érti és tud tanácsot adni, akkor már megérte...