Miért nem boldogok az emberek még akkor sem, ha mindenük megvan?

érett gondolatok a korodhoz képest :)

sajnos erre az a válasz, hogy az emberek többségének soha nem elég semmi, és mindig többet és többet akarnak, sose tudnak megelégedni azzal, amijük van.

Régen nem volt sok mindene a szüleinknek, viszont az biztos volt. Az állás meg a kétszobás panel is.

Ma bizonytalan a világ. Soha nem tudhatod, nem raknak-e ki holnap az állásodból, nem viszi-e el a behajtó a házad. Ez nagyban hozzájárul a boldogtalansághoz, igaz csak tudat alatt.

A másik dolog, hogy az ember hajlamos nem ahhoz hasonlítani magát, akinél jobb helyzetben van, hanem akinél rosszabb. Afrika helyett Svájchoz.

Persze tudatosan, sok önuralommal lehet tenni ezek ellen a dolgok ellen. De nem egyszerű és a legtöbbeknek soha nem fog sikerülni.

Tudod azért, mert az embereknek sose elég az ami van. Ettől (is) vagyunk emberek. Amíg az ember meg nem tapasztalja milyen a nélkülözés, mint pl afrikában, addig nem is becsülik meg igazán azt amik van.

Viszont én megtanultam, hogy az élet akkor is nehéz, ha mindened megvan. Nincs olyan hogy van pénz meg minden és tiszta hawaii, no probléma. És nem azért mert megvan mindenem, vagy volt ilyen időszak.

Én pl úgy érzem baromi szar az életem, amiért oké én vagyok a felelős, de semmi sem könnyű, az sem hogy elinduljon valamerre az ember az életben. És átlagban az embereknek kevés a tűrőképességük, és hamar összeomlanak.

Persze annak én is örülök hogy van meleg vizünk, van hol laknunk..bár most pl az se kizárt hogy valamikor nagymamám kib*sz minket a lakásból mert neki úgy tartja kedve, aztán mikor én balhézok meg pofozom fel akkor én vagyok a szar, pedig ez az öreglány máshogy nem ért a szóból. Minden nap nem tudunk meleg ételt enni, ma is pl szendvicseken éltem, és így lesz ez 2 napig még. Suliba már nem járok, munkám nincs mert sehova nem vesznek fel, barátaim többsége vidéki, tanul, érettségizik, vagy egyéb problémája van, kb múlthéten se voltam sehol és alig mozdultam ki a lakásból. Teljesen elfogott a kétségbeesés, mert hitelen nem tudom mi hogy miért. Nem tudom mit csináljak hogy változtassak a dolgokon. Bocsánat hogy nem kezdtem bele az első őrült ötletembe mert akkor talán nem ez lenne mint most...Nekem ez perpill elég nagy probléma, míg mások szemével egy semmiség és gondolom most is néznek sokan hogy hú mennyi bajod van.

Mindenkinek a saját gondjai nagyok és fontosak, mert egyedül maga tudja mit érez és mindenki máshogy gondolná át a dolgokat.

Egy személyes példa, mikor egy barátnőm teljesen maga alatt volt, azért mert (!) nem tudott egy buliba mit felvenni, mert minden ruhát láttak már rajta ami neki volt. Pénze nem volt hogy valami olcsó újat vegyen. Aztán elmondta nekem hogy azért volt ilyen rosszul emiatt, mert volt mikor 14-15 éves korában annyira szegények voltak hogy nem volt csak 1 gatyája, 2-3 pólója, a cipője talpa lyukas volt...cikizték mert "csórónak" látták, cikinek érezte magát mert nem voltak olyan menő cuccai mint a körülötte lévőknek. Amint tudott, elkezdett diákmelózni és magának vett cuccokat. És ez máig benne maradt, hogy ha nem vesz fel valami új ruhát (ami nem feltétlenül kell hogy drága legyen), akkor úgy érzi kilóg a sorból, mert lássuk be, vélemények ide vagy oda, nálunk a fiatalok 95%-nak az a fontos hogy ki mit hord és hogy néz ki...és ez a dolog még most is "kísérti" szegényt, hiába tudja hogy a barátainak nem érdekel mi van rajta, mert láttunk másokat is mára már ismerősnek tűnő ruhákban császkálni.

Ez a különbség ember és ember között. Ez másnak egy semmiség és lenézi mert biztos úgy hiszi hogy őt csak a külsőség érdekel, miközben nem tudja mi van a dolgok mögött.

18/l

pont azért voltak boldogabbak, mert nemvolt ennyi tv meg gép. ezek is csak arra jók, hogy a gyilkolós filmeket, valóságsót meg a pornót nézzük rajta, meg a híreket, amiben elmondják hogy ma hány embert öltek meg és hogyan, hogy minek emelik az árát, hány katasztrófa van a világ küönböző részein, nekünk meg ez a szórakozás munka vagy iskola után.

ők meg semmiről nem tudtak, ehelyett kimentek szaladgálni az udvarra, táncoltak meg énekeltek, ma a szórakozás meg abból áll, hogy hányásig iszod magad koncerten.

igen, régen is voltak alkoholisták, akik bedobtak egy felest munka előtt, meg dohányoztak, meg volt öngyilkosság, de nem a 12 évesek csinálták

19:08 - egyetértek

19:13 - szintén

19:13 - szintén

kérdező 19:18 - ez nem erről szól, habár lehet benne igazság. ugyan is ha nem tudunk róla hogy másnak jobb lenne, akkor is jobbak akarunk lenni, és midnig többet akarunk. mohóság. ha egyszer valaki rákap, nehéz leszokni. ugyanez van a drogokkal is. nehéz lenne egyszerűségben elviselni az életet, tudni hogy nem vagyunk a világ közepe és egyszer elmúlunk.

a buddhistáknak meg azért nincs igazuk, mert szoktak enni, aludni... nem a vágyainkról kell lemondani, hanem uralkodni magunk felett.

19:32 - ez is igaz, sokszor sikeresebbek is lesznek a szegényebbek, mert megtanulnak küzdeni. már ha van lehetőségük kitörni.

Tudod az az igazság, hogy ez nem ilyen egyszerű... Én egy 17 éves srác vagyok, 11-edikes gimnazista. Most nem arról akarok itt panaszkodni, hogy nekem milyen nagyon szar az életem, másnak meg milyen jó, és nincs is nagy élet tapasztalatom, csak leírom az én helyzetem illetve véleményem.

Az, amiket írtál, hogy van számítógép, meleg víz, stb... stb... az tényleg ilyen szempontból nézve, hogy régen nem volt, úgy nagyon jónak mondható, de manapság ezek már elég alap dolgok (bár van akinek sajnos még ez sem adatik meg...), ezért az emberek megszokták, haladtak a korral.

Másrészt, elég nehéz örülni vagy boldognak lenni, vagy ahogy mondtad "csak leülni esténként borozni a feleségeddel" hogyha NINCS. Na de miből ered a "nincs"? Ha manapság nincs munkád, ami valljuk be elég gyakori és elég nehéz szerezni egyet még diplomával is, akkor gyakorlatilag egy senki vagy, egy nulla, egy halott ember, nem bírod az iramot a társadalommal, elfogy a pénzed, a tartalékaid, és megszűntél létezni. Ez így elég rossz helyzetet és lehetőségeket teremt viszonylag sok embernek (köztük nekem is) mert ugye ott az egyetem kérdés is... Ha manapság nem végzel egyetemet úgyszintén nulla vagy. Hacsak nem ismersz megfelelő embereket, szóval van protekciód... Szerintem ezért teper mindenki a pénzért, főleg Magyarországon egyébként, mert egyszerűen szükség van rá. Ha nincs pénzed, akkor lehet mondani hogy boldog vagy, de minek örülnél jobban? Egy biztos otthonnak, és ott egy családnak, vagy az utcán vándorolva talán családdal együtt kajára pénzt kéregetni?

Sajnos én úgy látom ez a helyzet manapság, persze néhol lehet hogy túloztam, de ÉN ezért nem vagyok és nem tudok boldog lenni, mert semmi lehetőségem nincs érettségi után. Nem tudom mi leszek, ki leszek, lesz-e munkám egyáltalán, vagy egy csoró senki leszek. Igazából nem nagyon érdekel a suliban semmi tantárgy, ezért vagyok szar helyzetben az egyetemmel is. Hát ez voltam én... Kívánom, hogy a többiek legyenek boldogok...

08:20 vagyok

előző:

szerintem nagyon jól látod a helyzetet, ha nem is túl rózsásan, de ilyen világban élünk. a kérdés viszont arra vonatkozik, akiknek pénzük is van elég.

a gond nem is a pénz, mert kimennék én a helyek közé pásztorkodni, de ma már minden négyzetcentiméter valakié. 6,5 milliárd ember él a földön. öljük egymást az erőforrásokért. bizonytalan a gazdasági helyzet, ezért a fiatalok jövője is bizonytalan, valóban.

de egy jó szakmunkával többre mész, mint az egyetemmel, hacsak nem phdt végzel

tanulj 3 nyelvet, ebből 1 legyen angol/német

elnézésed kérem, nem olvastam el teljesen a korábbi válaszokat, de azért reagálnék én is.

azért nem boldogok az emberek, mert azt hiszik a boldogság a dolgokban van, amit tapasztalnak. Ezért is harácsolják azokat össze. Azt gondolják a dolgokról, hogy nem önmaguk, így hiányt(vágy) és ragaszkodást generálva azokra, azokhoz...de amikor megszerzik áhított dolgukat, csupán elégedettséget, örömöt éreznek, ami valójában csak a hiány betöltése végett jelenik meg...így időleges, mert mihelyst meg van valami, kell a következő, amit megkívánunk...a boldogság igazság szerint önmagunkban van, az elménkben(lelkünk, ha így jobban érted), és valójában egyek vagyunk mindennel tudatban...mihelyst ezt beláttuk teljes eszünkből, megszűnik a hiány, így megszűnik a vágyás, a ragaszkodás, hiszen tudni fogjuk, hogy minden a "mienk" igazából, tehát nem fog kelleni minden erőszakosan, és nem fogjuk azt érezni, hogy márpedig ettől vagy attól nem akarunk megválni...megszűnik a félelem a halától, így megszabadulunk attól a hozzáállástól, hogy "jajj nem tudtam megszerezni ezt, vagy azt, jajj nem tudtam megcsinálni ezt vagy azt az életemben". Ha pedig ez sikerült, nem lesznek meg azok az érzelmek, amik elfedik a boldogságot, ami folytonos, ami mindig van, csupán érvényre kell juttatni azt magunkban. :)

üdv

26/F

LastOne.Left