Sok csalódás eredményeként, tele vagyok falakkal. Hogyan romboljam le őket?

Rengeteg csalódás után a legtöbb ember valóban hajlamos olyan falakat építeni maga köré, amelyek megakadályozzák a környezet behatolását a magánszférába, ezzel azonban kirekesztve a bensőséges kapcsolatteremtés lehetőségeit, amelyek nélkül az ember felszínessé, sivárrá és komorrá alakul. Kevesen tudják azt azonban, hogy ezek a falaknak a megépítése nem segít az embernek túltennie magát a csalódásokon, sőt még a csalódottság meg is erősödik és belevésődik az emberbe.

Amikor valami rosszul sikerül akkor nem az a helyes megoldás, hogy többet sosem próbáljuk újra. Valójában ez egy kapitális hibája a jelenkor emberének, ugyanis sosem szabad elgyengülni és lehangolttá vállni, mert egy ilyen attitüd soha nem vezet sem sikerhez, sem kiteljesedéshez. Nem az az ember fog megtanulni vezetni, aki az első koccanás után lemond a vezetésről, hanem az, aki kitartással, határozottsággal és akarattal újra és újra megpróbálja, addig ameddig sikerül.

Az volna a tanácsom számodra, hogy a továbbiakban bontsd le a falaidat: minden lehetőségre nyitottnak lenni a legjobb magatartás és ezenkívül tanuld meg, hogy nincs veszítenivalód. Hogy miért ? Azért, mert bárki is bántana meg, bárki is okozna neked csalódást és bárki is játszana a te érzéseiddel: te továbbtudsz lépni ! Senki sem tudja valóban megbántani az embert, csak az ember tudja saját magát megbántani, pl. azzal, hogy amikor csalódás éri akkor rágódik, töpreng, szenved. Ez mind fölösleges !

Egy okos ember tisztán tudja látni a dolgokat és képes arra, hogy megbocsásson a környezetének és főleg arra képes, hogy továbblépjen, mert napi átlagban több millió embert bántanak meg világszerte ! Akkor meg miért szenvedni ? Miért panaszkodni ? Miért rágódni a múlton ?

A jelen ITT VAN és SZÉP. Ne csúfítsuk el, csak azért, mert nem tudjuk jó szögből nézni az eseményeket. Erre a legmegfelelőbb gondolat: " Az élet egy komédia azoknak akik gondolkoznak és egy tragédia azoknak akik éreznek "

Végezetül még annyit: sokkal erősebbek vagyunk, mint gondolnánk. A sorozatok, a könyvek, meg egyéb művészi alkotások hajlamosak túl érzékennyé tenni az embert és a legtöbb ember nem tudja megfelelően kezelni a kapott információt, azt hiszi, hogy neki is öngyilkosnak kell lennie, mint Shakespeare drámájában Rómeónak és Júliának, csak azért, mert a szerelme nem teljesülhet be. Shakespeare- nek nem az volt a célja, hogy ilyen sérülékennyé formázza az emberi lelket, hanem azért alkotta meg művét, hogy azt művészi hozzáállással fellehessen becsülni és az embereknek fejlődjön a művészi oldaluk, az artisztikus énjük, amit majd később feltudjanak használni AZÉRT, hogy a JELEN- ben is alkossanak valami értékes és színvonalas kreációt.

Azonban az ember ne legyen gyenge ! Legyél kalandvágyó, legyél merész, legyél életrevaló, legyél energikus, legyél erős, legyél céltudatos és magabiztos mindig minden körülmények között és így lehetetlen, hogy valaha is szenvedjél.

Hozzáfűzném még azt is, hogy a következő négy sor kellene meghatározza mindig lényünket, mert akkora energia van e négy sorban, hogy csupán az elolvasása után már fogod tudni mit kell tenned és hogyan, fölfogsz állni és újjáfogsz születni:

"Elõre, föl, miénk az élet,

A széles földnek kerekén

Szemünkben csillog az igéret

És bennünk ring a jó remény!"

(Tóth Árpád)

A falakat nem kell lebontani, azok összeomlanak abban a pillanatban amikor a félelmed is összeomlik. Ez volt a célja az előbbi hozzászólásomnak, amit ha még elolvasol 1x- 2x figyelmesen akkor megtörténik ez az összeomlás, mert a félelem az a kő, amelyek alkotják a falaidat. Félelem az újabb csalódástól, a gondoktól, a keserűségtől és mindentől, amitől tudatalatt rettegsz és EZÉRT keletkeztek ezek a falak, azonban ezt tudatosan nem érzékeled.

Ámde amikor igazán feldolgozod amit az előbb írtam neked akkor a félelmed semmivé lesz és vele együtt a falaid is.

Sok Sikert és egy minnél nyitottabb és merészebb életet !