Megőrültem? (Kérdésed túl rövid, a magyarázatod hosszú. )

Teljesen megértlek!

Az én véleményem is az, hogy mond el az igazgatóhelyettesnek.

Meglátod minden rendbe jön.

Ha úgy érzed sírnod kell, vonulj el egy csendes helyre és nyugodtam sírd ki magad, az könnyít rajtad (bár nem oldja meg a problémádat). Egy 19 éves fiúnak sem szégyen ha sír.

Próbálj meg egy napló szerűséget vezetni. Vagy akár nekem is privátban mesélhetsz, szívesen meghallgatlak, és nem is ismerlek, tehát ez is könnyít a dolgodon.

Ui: soha ne add fel, légy erős, és édesanyádat is támogasd!

Szia!

Nekem is nem régen halt meg az egyik legfontosabb ember az életemben és nekem is rettentő fájdalmas volt, de mivel én lány vagyok sokkal könnyebben feldolgoztam. Biztos vagyok benne, hogy benned van a "férfi büszkesége", tehát nem mersz mások előtt kiborulni, sírni. Ez persze nem is kell, de kell, hogy találj egy személyt, akinek elmondhatod, hogy mit jelentett neked apukád, miért érzed, hogy most az életed nagy része eltűnt és így tovább. Nem véletlenül mondják a pszichológusok, hogy ki kell beszélned magadból a fájdalmat. Le fogod tisztázni, ha elmondod valakinek. Ha esetleg úgy gondolod, velem beszélhetsz róla, ismeretlenül ugyan, de a helyzetben ismerősen lehet, hogy tudok segíteni.

Remélem, hogy jól alakulnak a dolgaid.

19/L

Egy pszichológust keress. Tudom hogy a legtöbb ember az ilyen kommentet átugorja, mert én is ezt csináltam. mígnem annyira magamban tartottam, hogy beteg lettem és kórházban kötöttem ki. tetőtől talpig megvizsgáltak, semmi bajom sem volt. hazajöttem megint beteg voltam. és akkor küldtek pszichiátriára. ott kaptam gyógyszert, és azzal átküszködtem egy egész évet. mondjuk én nem azért mert meghalt valakim, hanem mert a rokonaim se szeretnek, és nem voltak barátaim, mert új osztályba kerültem. jó ezek olyan tini gondok, de kb. ugyanolyan mértékű. ne várd meg szerintem míg a testi egészségedre menjen ez az egész depresszió (mert sztem lehet annak nevezni) mert én tudom, nagyon szörnyű kilábalni, főleg ha odáig fogsz eljutni mint én. keress egy pszichológust vagy pszichiátert (annyi a különbség h pszichológusnál beszélgetnek veled, pszichiáternél inkább gyógyszereket kapsz) és hidd el, nagyon sokat fognak neked segíteni.

és ne félj attól hogy egyszer valaki előtt összeomlassz, mert ez is csak rosszabb, ha magadban tartod. ezen át kell ess. néha olyan jó érzés kisírni magad más előtt, de tényleg. most az hogy fiú vagy az semmin nem változtat. meghalt az apukád, persze hogy összeomlassz (mint kb. mindenki más aki elveszti az apját) amúgy részvétem :( legyél erős. bár tudom = könnyű mondani. de azért próbálj meg. és tényleg ne félj vki előtt kinyílni és sírni. utána sokkal jobb. szerintem az első akinek el kell mondanod az az anyukád.