Baj, ha ilyen vagyok?

Tudom hülyén hangzik de kicsit fogd vissza a másokon való segítést. Ha sokat segítesz rajtuk, rajtad viszont nem segít senki akkor egy idő után ki fog készíteni. S minél több embernek segítesz annál inkább rosszabbul érint ha érted senki nem tesz semmit.

Törődj kicsit magaddal, keress új hobbit munkát ilyesmit. Legyen mit csinálnod. Tényleg bejön, mert ha sikerélményed lesz értékesnek fogod magad érezni.

Vagy ismerkedj mert ha találsz valakit aki kedvel akkor jól fog esni, ha rajong érted ha keresi a társaságod.

Lehet nem mutatod ki eléggé, hogy neked is szükséged van figyelemre. Lehet ők azt hiszik te erős vagy, hiszen rajtuk is sokat segítesz. Ha pl. meghalnál biztos lesújtaná őket a hír. Kicsit engedd el magad, merd megmutatni, hogy te is érzed magad magányosnak.

Mást nem tudok most mondani, de ilyen hülyeségeket ne csinálj. Ne akarj rosszat magadnak.

Egyébként nem hiszem, hogy nagy gond lenne veled.

Én hajlamos vagyok félig elolvasni egy kérdést aztán nem érdekel az sem kinek mi a baja ha nem érdekel simán bezárom. A tiedet viszont végigolvastam és figyeltem rád és vettem a fáradtságot, hogy írjak neked. Nem vagy jelentéktelen, nem vagy kevesebb másoknál. Egyszerűen nem találtad még meg a helyed. Ezen mindenki átmegy.

Később jobb lesz, addig is mint már említettem foglald el magad valamivel, építsd a kis életed. Nem kell leülni sajnálkozni addig is még ez a része nem rendeződik az életednek a többit fejlesztheted. Most emiatt nem kell feladni mindent és elkeseredni.

Egyébként hány éves vagy? Gondolom még nagyon fiatal vagy, hiszen írtad suli. Ilyenkor aztán pláne gyakoribb az ilyesmi. ha vannak is barátaid úgy tűnhet nem igazi barátok. Ilyenkor nincs annyira szoros kötődés. Talán jót tenne neked egy párkapcsolat, mert a barátok ilyenkor inkább haverok és nem törődnek annyira az érzéseiddel. Vagy próbálj változtatni a szemléleteden, lehet az apróbb dolgokat nem veszed észre. Na persze én is utálom amikor ilyen tanácsokat adnak, de néha lehet benne kis igazság. :)

hát sokszor én is így vagyok a dologgal...nagyon fel tudnak húzni az emberek azzal, hogy állandóan másokra támaszkodnak (aki az iskolában elég sokszor én vagyok). elvárják, hogy állandóan kisegítsem őket meg nyaljam a seggüket, de cserében kapok valamit? nem. sokszor úgy érzem, hogy csak kihasználnak.. teszem azt olyanok kérik el a házimat, akik amúgy hozzám se szólnának. -.- pár hónapja nagyon meguntam ezt és megtanultam nemet mondani. olykor túlzásokba is esek, mert van, hogy bunkón válaszolok, de különösebben nem érdekel, mit gondolnak.. ha finoman mondok nemet, akkor is én vagyok a hunyó meg a főgonosz, közben ott van az osztályban harmincvalahány másik ember, aki szintén nem segített neki.. de én vagyok az egyedüli köcsög, hát persze.

én is csak azt tudom mondani, hogy törődj magaddal. az öngyilkosságot meg felejtsd el.